Tibor
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt. (Máté 4:18-22)
A tanítványokat kereső Jézussal találkozunk mai Igénkben. Két embert lát meg Jézus. Két testvért: Simont és Andrást. Tudta a nevüket, ismerte családi kapcsolataikat. Ezek a dolgok ránk pontosan így vonatkoznak, minket is lát az Úr. Minden részét, mozzanatát látja életünknek: az örömeinket, a gondjainkat, a terveinket, de a terheinket is. Látja, hogy most milyen gondolatok járnak át bennünket. Jézus a mi nevünket is tudja. Azokét is tudja, akik erről mit sem sejtenek. Zákeus is hogy meglepődött, amikor nevén szólította őt Jézus, miközben ő csak éppen látni, megpillantani akarta azt, akiről már sokat hallott. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy – így szól az Úr hozzánk (Ézs 43:1). Az Úr ismer bennünket, ez adjon örömet és jelentsen felelősséget is számunkra.
Ha megújultunk lelkületünkben, akkor nem fogunk zúgolódni sorsunk miatt; Isten dicsőítése fog áradni szívünkből állandóan. Az Isten által ránk helyezett komoly felelősség – a lelkek megmentése – fogja lekötni teljesen szívünket és elménket. Annyira, hogy nem lesz időnk megpróbáltatásainkról, áldozathozatalainkról beszélni... (E. G. White)
Uram! Köszönöm, hogy engem is megkerestél és nyájadhoz vezettél. Tudom, nemcsak a nevemet, hanem egész lényemet ismered és ami még ettől is fontosabb: mégis szeretsz. Áldalak érte:
Ámen
