Tibor
Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel… (Példabeszédek 24:16)
Paganinit tartják minden idők legnagyszerűbb hegedűművészének. Egy történet kering arról, hogy egy hangversenyen játék közben elszakadt a hegedűje egyik húrja. A közönség kétségbeesett, mivel ez azt jelentette, hogy a koncertnek vége, a szép este odavan. Paganini azonban nem adta fel, tovább játszott a maradék három húron. Az elszántsága olyan lelkesült játékra ragadtatta, hogy nagy vehemenciájában elszakított még egy húrt. A közönség tudomásul vette, hogy fájdalom, de a bemutató ezzel véget ért. Ám Paganini csak játszott tovább, és ahogy a darab a tetőpontjára ért, már csak egyetlen húr maradt a hegedűn. A mester nem roppant össze, az utolsó ütemeket végigjátszotta egyetlen húron. Mielőtt meghajolt volna, kiejtette híres szavait: „Paganini… és egy húr.”
Elbuktunk valamiben? Semmi gond: álljunk fel! Ne magunkra nézzünk, hanem Krisztusra, aki felemel! Ne gondoljuk, hogy a hívő élet buktatómentes élet. Sőt, ha Krisztus követői vagyunk, nagyon is jól tudhatjuk, hogy nem az. De mindig van újrakezdés, mert az Úr felemel bennünket és erőt ad a folytatáshoz. Forduljunk Hozzá, bízzunk Benne, és miután felálltunk a padlóról induljunk csak tovább.
Krisztus egyháza nem luxushotel, melyben keresztény urak kényelmes különszobákban laknak. Az egyház inkább hasonlít egy katonai barakkhoz, melyben az evangélium harcosai együtt laknak és közös kiképzésben részesülnek. Isten egyetemes egyháza a menny kedvence, Krisztus ékessége, fejének koronája, szívének melltáblája és szeretetének tárgya. (Spurgeon)
Uram, szeretnék egy fénysugarad lenni, mutasd meg, ki az, akinek a Te reménységedből nyújthatok. Jézus nevében,
Ámen
