Tibor
Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róma 12,21)
A rosszat jóval legyőzni nagy küzdelem, életünknek nagy harca, a keresztyénségünk nagy csatája, de ha nem próbálunk meg ebben a cipőben járni, akkor a mi keresztyénségünk is csak névleges lesz, ami annyit jelent, hogy nevünkben bár hordozzuk ugyan Krisztust, de gyakorlati értelemben semmi közünk sincs hozzá. Ennek a küzdelemnek hatalmas személyiségformáló ereje van. Ha engedjük, hogy ez a lelkület dolgozzon bennünk, azt megérezzük. A sátán mindent elkövet, hogy ezen szándékunktól eltántorítson: süketté tesz az Isten igéjére, érzéketlenné azokkal szemben, akik valaha ártottak nekünk. Megpróbál a maga képére formálni, és mi szenvedhetünk attól, hogy egyszerre két kéz kezd el faragni. Az egyik az Isten keze, aki ismét a saját képére próbál átformálni, míg a másik a sátán keze, aki mindig az ellenkezőjét akarja elérni, mint az Isten. Fel vagyunk-e erre készülve? A legkönnyebb itt azt válaszolni, hogy: nem, de akkor tudnunk kell, hogy semmit sem tettünk. Inkább azért imádkozzunk, és küzdjünk, hogy merjük vállalni az első lépést. Ezt pedig nekünk kell megtennünk Isten felé.
„Sokan teljes tévedésben élnek arról, hogy mi az igazi boldogság. A boldogság nem azzal érhető el, hogy kielégítjük minden vágyunkat, hanem hogy hűségesek vagyunk egy méltó célhoz.” (Helen Keller)
Istenem, segíts, hogy legyen alázatos erőnk, ami közel visz ma Hozzád. Segíts, hogy fájdalmaink és harcaink közben, életünk elesettségében is bízzunk Benned. Rád bízom mindezt. Mutasd meg ma a szeretetedet. Köszönöm ezt a hatalmas szeretetet, amit sosem tudnánk kiérdemelni, de megkapjuk Tőled ma is. Jézus nevében,
Ámen
