Tibor
„És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1Péter 1:17-19)
Ezen a földön csak jövevények, zarándokok vagyunk, útban a mennyei haza felé. Nem vagyunk itt otthon, nem telepedhetünk le, hanem azért vagyunk itt, hogy itt használjon minket az Úr, és itt, ezen a földön legyünk mi bizonyság az Ő kegyelméről, az Úr Jézusról. Az Ige szerint az Ő levelei vagyunk. Igen, élő levelek vagyunk, melyeket Isten írt az Ő Szentlelkével a bűnösöknek: térjetek meg! Péter apostol azt írja: "aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint". Az hogy lehet, nem a Jézusban való hit alapján ítél? Itt azonban Péter nem a hitetlenekhez szól, hanem a már hívőkhöz, akik már megtértek. Egyszer megítéltetnek a hívők cselekedetei. A fa, széna és szalma elég, mert értéktelen cselekedetek, saját emberi buzgóságból, emberi dicsőség hajhászásából, nem tiszta szándékból, nem az Úr dicsőségére, nem a Szentlélek ereje által cselekedtük azokat. Ami pedig értékes az megmarad, azt Isten megjutalmazza bőségesen, amit e jövevénységünk alatt cselekedtünk, aszerint hogy a hit cselekedetei voltak-e, Isten akarata szerint volt-e és Istent dicsőítettük-e vele. Igen, egyszer fény derül minden cselekedetünk értekére, és könnyen lehet, hogy amit mások vagy mi magunk jónak tartottunk, Isten előtt nem ér semmit, a tűzre vele. Isten megváltott minket Jézus vére által a szüleinktől örökölt hiábavaló, bűnös életünkből, nem élhetünk ezután már abban. Megérte Jézusnak értünk is meghalni, azért ahogyan most mi élünk?
Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)
Uram Jézus! Köszönöm értem is meghozott, szeretetből fakadó áldozatodat. Hálából szeretnék Neked élni, a Te dicsőségedre.
Ámen
