Tibor
Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)
Egy ház építésének az első munkálatai az alap elkészítésével kezdődnek. Ebből később semmi sem látszik, mégis ez a döntő a ház számára. Ha itt valamit kispórolunk, az egész ház veszélybe kerül. Az alapvetés mindenek kezdete és megtartója. A második lépés az építkezés. A jó alapra ráépítjük az épületet. Nem mellé, rá. Az építés közben az építőmester időnkét lelógatja a függőónt. Ellenőrzi, hogy pontosan az alapon van-e. Erős kalapácsütésekkel igazítja helyre a kilógókat, máskor kiveszi a téglát, megfaragja, megfordítja. A fal, amely eltér az alaptól, nem bírja a terhelést. A bölcs építőmester a jó alapra épít. Testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma. Ennek a szent templomnak az alapját Isten elkészítette. Jézus Krisztusban, egy ingoványban épülő háznak, szilárd alapot adott. Az Édenkerten kívül a bűn által átszőtt világban, a bűnbocsánat sziklaalapját adta. Istentől elszakadt élet erre az alapra épülhet, s így az alapért újra kedves lehet Isten előtt. A reformáció ezt az alapot mutatta meg újra Isten népének. Az évszázadok emberi szokásai, egyházi tanítások eltakarták már. A reformáció arra is figyelmeztet, hogy nem elég ezt az alapot egyszer megtalálni, mindig ide térjünk vissza. Ezért tanítjuk, hogy az egyháznak mindig szüksége van reformációra. Nem a tanítás korhoz való igazítását jelenti ez, hanem életünk, cselekedeteink, alaphoz való mérését.
Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)
Úr Jézus! Te vagy életem alapja. Ez a tudat megnyugtat, erőt ad és értelmet az építkezéshez. Áldalak érte.
Ámen
