Tibor
Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. (ApCsel 16:6-10)
Isten vezetését keresve: Bár apostol volt, Pál sem mindig tudta, hogy mi Isten akarata. Lépéseket tett, Isten pedig vagy bezárt, vagy kinyitott előtte ajtókat. Mi sem vagyunk mások a XXI. században sem, rengeteg presszió ér bennünket egyházon kívül, de sajnos belül is. Hasonló helyzetben csendesedjünk el Isten előtt (Zsolt 46:11), és várjunk rá. A saját próbálkozásaink tévútra vezethetnek minket, hisz “van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet” (Péld 14:12). Ha ilyen ellenállással találkozunk emberek részéről (szándékosan nem híveket írtam, hiszen: ..."nem mindenki, aki azt mondja nékem: Uram! Uram! Megyen be a mennyek országába" ), ne saját fejünk szerint lépjünk ilyen posványos talajra, még inkább küzdelembe az ostobaság, az önteltség, az aemulatione prava (beteges féltékenység) ellen, hanem türelmesen és lelkileg elcsendesedve, zúgolódástól mentesen várjunk Istenre, és akkor türelmünk eredményeként Isten útmutatást fog adni nekünk!
Az Újtestamentum emberei keveset beszéltek Istenről, de közösségben éltek Vele. (Stanley)
Uram! Kérlek, adj türelmet, békességet, reménnyel teli, csak Reád tekinteni.
Ámen
