Tibor
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt… (Fil 2:5)
Vannak indulatos emberek, akik könnyen kijönnek béketűrésükből és hamar felcsattannak, valamint előfordul, hogy nem igen válogatják meg szavaikat bizonyos esetekben. Á, én nem ilyen vagyok – mondhatjuk magunkban, megnyugodva, és ez örvendetes, ha így van. De szokott-e elragadni a hév időnként bennünket, kiborít-e a házastársunk, a gyermekünk, a munkatársak, a szomszéd, vagy bárki, hogy indulatba jöjjünk és felemeljük a hangunkat? Ugye ez már megesett néhányszor? Ha igen, akkor ne bagatellizáljuk el. Van, aki megteszi: Ó, én is ember vagyok, ez bárkivel előfordulhat. Egy kis indulat, ajtócsapkodás, ez belefér. Tényleg? Aztán csodálkozunk, hogy szétesik a házasság, elidegenedik a gyermek, nem bízik meg bennünk? Ne csodálkozzunk, inkább engedjük, hogy az Áldott Orvos, az Úr Jézus kezelésbe vegyen! Tanuljunk Jézustól, Aki alázatos és engedelmes volt Atyja iránt, nem önmagát állította a középpontba, hanem az Atya vele való akaratát, ezért tudott még a kereszten is imádkozni azokért, akik odajuttatták. Nekem van mit tanulnom Jézustól az indulataimmal kapcsolatban is. Te hogy látod saját helyzetedet?
Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)
Uram, Krisztus Jézus! Sokszor elragad az indulat engem, de nem az, amelyik Benned volt, hanem az a nagyon is emberi. Kérlek, formálj engem, hogy élethelyzeteimben Téged képviselhesselek és ez még az indulataimon is jól látsszon.
Ámen
