Tibor
Hála
…ne szűnjetek meg hálát adni. (Kolossé 4:2)
Valaki így fogalmazott: „Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni.” Nekünk, hívő embereknek viszont van. Tudjuk, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Igen, Istentől, a mi hatalmas Urunktól, akinek mindezért hálával tartozunk.
A hálát jelentősen gyengíti a szívünkben, ha bármiről azt gondoljuk, hogy jár nekünk. Mennyi mindent természetesnek veszünk, hogy ott van életünkben. Pedig semmi sem természetes. Minden ajándék, minden kegyelem. Mid van, amit nem kaptál?
Magyar népünkről sokan tartják azt, hogy panaszkodós nép vagyunk. Persze a panasznak is van helye az Úr előtti könyörgéseinkben, de olyan jó lenne, ha Isten gyermekei nem a panaszuk bőségességéről, hanem a hálaadásuk bőségéről lennének felismerhetőek.
Több hála, kevesebb panasz! Vedd észre az áldásokat és köszönd meg az Úrnak, de keresd a nehézségek között is a jót, mert benne van. A javadra. Ezért ne szűnj meg hálát adni!
Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.
Uram! Hálával áldozom előtted. Mennyi áldást kapok tőled. Elmondani, megszámlálni sem lehet. De megköszönni igen. Próbálkozom vele – naponként. Ma szeretnék hálásabb gyermeked lenni. Olyan, aki látja a jót, amit Te adsz, aki látja a rosszban is az áldást, mert abban is benne van. Köszönöm, hogy kereshetlek és a tied lehetek. Ámen
