Tibor
Istennek semmi sem lehetetlen. (Lukács 1:37)
Ismerjük ezt az Igét, időnként még sincs elég hitünk ahhoz, hogy komolyan vegyük. Körülbelül úgy, mint a következő történetben:
Egyszer a Niagara vízesés felett kifeszített drótkötélen egy artista készült átmenni. Mielőtt elindult kezébe vette az egyensúlyozó rudat és megkérdezte a feszülten várakozó tömeget: Elhiszitek-e, hogy át tudok menni a vízesés felett? Néhányan kételkedtek, de a többség elhitte, mondván végül is ez a szakmája. Az artista átment, majd visszajött, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy rúd nélkül is megteszem? Már többen kételkedtek, mert feltámadt a szél. Az artista átment, ismét visszajött, azután fogott egy talicskát, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy át tudom tolni ezt a talicskát? Most ismét azok kerültek többségbe, akik hittek neki. Az artista áttolta a talicskát, majd vissza, és ismét kérdéssel fordult a közönség felé: Elhiszitek-e, hogy ismét át tudom tolni? Már mindenki egyhangúan elhitte. Ekkor megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy egy embert is át tudok tolni rajta, ki lesz az első, aki beleül? Senki nem vállalkozott...
Vajon mi, akik hívő keresztényeknek mondjuk magunkat, mindig feltétel nélkül Reá bízzuk magunkat Istenre, vajon beleülünk-e "Isten talicskájába"? Vajon amikor azt mondjuk: Hiszünk Isten mindenhatóságában, követjük-e mindenben a Krisztusi utat, akkor is, ha az néha számunkra kedvezőtlennek tűnik?
A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz.
Uram! Hiszek Benned, hiszek Neked. Vezess, amerre akarsz, vigyél oda, ahol látni akarsz. Ha ez egy másik kontinens, akkor is, hisz Előtted nincs akadály, én pedig ezt szeretném a hit bátorságával elfogadni és Rád hagyakozva élni.
Ámen
