Tibor
Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. (4Mózes 12:1-2)
Olyanok vagyunk, hogy olykor összesúgunk a másik háta mögött. Még családon belül is megtesszük. Persze így van ez a munkahelyen, a falu vagy város közösségében, ahol élünk, és sajnos a gyülekezetben is, melynek tagjai vagyunk. Keressük a másik gyengéit, hogy lefelé húzzuk az illetőt és próbáljuk magunkat jobb színben feltüntetni, ezért „támadásba” lendülünk és mondjuk a magunkét egymásra. Ez történt mai Igénk szerint három testvér között is. Áron és Mirjám kibeszélte Mózest a háta mögött. „De az Úr meghallotta.” – olvashatjuk az Igeszakasz végén. Ez a rövid mondat bennünket is szembesít és elgondolkodtat. Hányszor beszéljük ki a másikat a háta mögött rosszindulattal? Mert őt kevesebbnek, magunkat többnek akarjuk láttatni. Nos, bármit mondunk is egymásról a másik háta mögött, tudjunk róla, hogy az Úr hallja. Az Úr mindent hall és sok minden nem tetszik Neki, amit tőlünk hallanak mások. Soha nem az a feladatunk, hogy valakit „lejárassunk”, kisebbítsünk. Nem méltó ez Isten gyermekeihez. Tudom, lehetetlen nem vétkezni ebben a dologban, mégis törekedjünk arra, hogy ne bántsunk senkit családja, munkája, hite miatt, mert az Úr hallja, amit mondunk.
Aki neked pletykál, rólad is fog.
Uram! Bocsásd meg, hogy időnként meggondolatlanul beszélek. Főleg mások háta mögött. Add, hogy tudjam zárva tartani a számat, amikor másokat bántanék szavaimmal.
Ámen
