Tibor
Nincs hozzád hasonló, Uram, műveidhez fogható nincsen. (Zsoltárok 86:8)
A tegnapi magyarázat arról szólt, hogy nincs Istenhez fogható. A mai igemagyarázat inkább a második felét emeli ki: Isten műveihez sincs fogható. Mindent Isten teremtett. Ebből a tényből kiindulva szemezgethetünk a világ szépségeiből. A hegyek, dombok, folyók, tengerek az Ő teremtményei, az Úr művei. A növények sokasága, sokfélesége szintén Őt dicsérik. Sok ember kedveli a természetet és tölt el olykor órákat benne. Rá lehet csodálkozni Isten iránti hálával a természet gyönyörű voltára. Lássuk meg ezekben is Isten nagyszerű műveit! De az állatvilág ugyanebbe az irányba vihet bennünket. Hányfajta állat létezik? És mindegyiknek meg van a maga jelentősége a nagy egészet tekintve. Rólunk, emberekről nem is szólva: minden ember Isten utánozhatatlan alkotása. Olyan, mint mi egyen-egyenként, nincs még egy ezen a világon. Nem is volt és nem is lesz. Teljesen egyediek vagyunk, nem tucat termékek. Felbecsülhetetlen érték Isten szemében. Tekintsünk így önmagunkra, de minden embertársunkra is! Igen, a nehezebben kibírható, a nehezebben elhordozható családtagra, szomszédra, gyülekezeti tagra, sőt a menedéket kérőre is. Ők is Isten semmihez sem fogható művei…
Ha tetszik néked a világ, dicsérd Istent érte, s igazítsd szívedet alkotó Mesteréhez, - nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (Augustinus)
Nagy Istenem, ha nézem a világot Mit alkotott, Te szent, „LEGYEN” szavad, Ha látom én sok millió alkotásod, Kiket vezetsz és táplálsz egymagad, A szívem áld, és hála tölti be, Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te…
