Tibor
Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. (Zsoltárok 84:6)
Nekünk honnan van az erőnk? Őszintén kell válaszolnunk erre a kérdésre, mert csak akkor jutunk el az egyetlen, igazi megoldáshoz. Hol van az erőforrásunk? Ez is egy válaszra váró kérdés. Vannak, akik a fiatalságukból merítenek sok erőt, mások a kapcsolataikból, vagy éppen a tekintélyes számadatokat tartalmazó bankszámlájukból. De ezek mulandóak, éppen ezért ettől is többre, biztosabbra van szükségünk. Igen, Isten az ember életének egyetlen, el nem múló erőforrása, akiből bármikor meríthetünk. Ezt bizonyára tudjuk is, valljuk is, de a hétköznapi életben megéljük-e? Belőle merítünk-e akkor, amikor megbetegszünk mi, vagy valaki a szeretteink közül? Belőle merítünk-e, ha gyászolunk, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, ha anyagi nehézségünk támad, ha gond van a munkahelyünkön? Lehetne még sorolni az élet nyomorúságos helyzeteit, melyekben részünk volt, vagy van. Inkább arra figyeljünk, hogy tudatosan építsünk az Úrra, legyen minden gondolatunkban jelen Isten vezetése, ereje, hatalma. Legyünk az Ige szerinti boldog ember, akinek az Úr az ereje. A megdicsőülés helye nem pihenőhely, ahol elandaloghat az ember. Fegyverkezést és erőgyűjtést jelent, hatalmas szenvedések, nehézségek leküzdésére.
Mennyei Atyám, Rád hagyatkozom, tégy velem tetszésed szerint! Bárhogyan határozol felőlem, megköszönöm Neked. Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok, csak a Te akaratod teljesedjék ki bennem. Életemet kezedre bízom, szívem egész szeretetével, mert kereslek Téged. Ez a szeretet azt sugallja, hogy odaadjam magam fönntartás nélkül, határtalan bizalommal, mert Te vagy az én egyedüli Uram.
Ámen
