Tibor
Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. (Zsoltárok 84:3)
Ennek a zsoltárnak az a címe a Bibliában, hogy Sóvárgás a templom után. A fenti igevers ezt a sóvárgást egyértelműen kifejezi, alátámasztja. De miért lehet valakiben sóvárgás Isten háza iránt? Nos, nyilvánvalóan nem az épület építészeti szempontjai gyönyörködtetik a hívő embert, hanem arra vágyakozik, ami a templomban történik egy-egy istentisztelet idején. A templomban ugyanis találkozni lehet Istennel. Persze máshol is, és örülhetünk is neki, hogy így van, de a templomi istentiszteletek többek között arra szolgálnak, hogy embertársainkkal, testvéreinkkel dicsőítsük az Urat. Hozzá imádkozzunk, nyitott szívvel hallgassuk a minket is kereső igei üzeneteket. Közösség Istennel és közösség egymással. Erről (is) szólnak a templomi alkalmak. Az egymással való közösség közelebb visz Istenhez, erősíti az összetartozásunkat. Az Igében az Úr bennünket keres, és ha nem vagyunk ott, lemaradhatunk az életünket átformáló üzenetekről. De valóban sóvárgunk-e az Úr háza után? Vagy könnyedén kihagyjuk az istentisztelet kínálta feltöltekezés lehetőségét? Figyeljünk az Úr szavára és hallgassuk a gyülekezet közösségében, amikor csak tudjuk!
Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)
Uram! Hálás vagyok az istentisztelet kínálta lelki megerősítésedért. Bocsáss meg, ha néha kihagyom az egyik alkalmat, mert valamit fontosabbnak tartok. Pedig mi lehetne fontosabb, mint Veled találkozni és a gyülekezetben megtapasztalni a hitbeli elmélyülés áldásait? Áldalak mindezekért!
Ámen