Tibor
„Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.”(Mikeás 7,18)
Isten annyira szeret bennünket, hogy még a hajunk szálát is számon tartja. Folyton kegyelmével vesz körül bennünket, aki keresi az Ő akaratát, annak megmutatja. Aki rábízza magát, gondolkodásában vezérli, hagyja, hogy végezze munkáját, ha elvéti, akkor nyugtalanítja, megszólal a lelkiismerete, inti, ne folytassa tovább. Ez a kegyelem. Csak úgy maguktól jönnek a gondolatok, amelyek tettekké formálódnak. Ennek a vezetésnek viszont az az alapja, hogy állandó összeköttetésben legyek Istenemmel. Ő megmutatja, hogy mi nekem a jó, mi válik hasznomra, azaz, ahogy a Mikeás 6,8-ban olvashatjuk: „.... élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben.” Ha ezek szerint élünk, betartjuk az Isten által adott társadalmi törvényeket, a felebaráti szeretetre törekszünk, és gyakoroljuk az alázatosságot, elsősorban Istennel szemben, akkor számíthatunk az ő kegyelmére, így a helyes úton vezérel. Viszont nem spórolhatjuk meg az előtte való naponkénti elcsendesedésünket. A napközben végzett munkánkban ezt az időt azonban többszörösen visszakapjuk, mert nem lesz holt idő, felesleges meddő szaladgálás, hanem örömmel látjuk, hogy kegyelmesen vezet bennünket Isten minden lépésünkben.
Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)
Mennyei Atyám! Te vezérelni akarod a Rád figyelők életét napról napra. Kész vagyok Neked mindenben engedelmeskedni ma is. Tudom, olykor elesem, de segíts felállni a padlóról és kegyelmed által tovább indulnom.
Ámen
