Tibor

„El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg…” (Ézsaiás 52:12)

Sokszor sajnos tényleg olyanok vagyunk, mint a székely kutyája: Látogatóba megy a székely a komájához, poharazgatnak, és mindeközben fekszik a kutya a tűzhely előtt, és nyüszít… Úgy másfél óra múlva már nem bírja a koma és megkérdezi: Ember, ugyan biza' milyen baja van annak a kutyának, hogy ennyire sír? – Semmi baja nincs annak – mondja a házigazda –, csak ott, a tűzhely előtt ahol fekszik, a padlóból kiáll egy szeg, és szúrja az oldalát… – Na de komám, hát akkor mér’ nem fekszik odébb? – Hát mert annyira nem szúrja…

Jézus nem tolerálja a bűnt, Ő a bűn miatt halt meg. A pokol a bűnösöknek a helye, a pokol az engedetleneknek a helye. Ha tovább folytatjuk a bűnös életvitelünket, a pokolban fogjuk végezni. Ha tovább folytatjuk a bűnt, akkor még csak nem is ismerjük Jézust, nincs Vele kapcsolatunk semmilyen, sohasem találkoztunk Vele. Ha úgy érezzük, hogy tovább folytathatjuk ezt a bűnös életünket, akkor itt az ideje, hogy letérdeljünk, és Jézushoz kiáltsunk. Kérjünk Tőle kijelentést, és akkor tudni fogjuk, hogy Ő nem tolerálja a bűnt! Ha így teszünk, megismerhetjük Jézus Krisztust, egyenesen el fogunk menekülni a test kívánságaitól, és engedelmeskedni fogunk egyetlen Urunknak. Azt fogjuk keresni, hogyan járhatnánk a Pásztor kedvében, mert meg fogunk állni Őelőtte egy napon, és Ő meg fog ítélni minket:

 
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
 
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
 
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
 
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
 
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
 
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
 
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
 
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
 
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
 
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
 
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
 
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
 
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
 
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
 
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. (Mát25.32.-46.)

 Ő egyáltalán nem tűri meg a bűnt: a kapzsiságot, a harácsolást, a tékozlást, a szeretetlenséget! 

Uram! Tégy érzékennyé, szenvedélyessé a bűnnel szemben! Add, hogy ne szokjak hozzá és éljek benne, hanem újra és újra megbánva vigyem eléd! 

Ámen