Tibor
Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. (Róma 12:9)
Honnan tudjuk, hogy mi a jó és mi a gonosz, van valamilyen stabil mérce erre? Kinek milyen a mércéje, annak alapján fogja eldönteni? Nos, „Minden dolog mértéke az ember” – mondta egy Krisztus előtt V. században élt gondolkodó. Tényleg ez a jó, ha az ember, vagyis mi magunk vagyunk a mérce? Aligha, hiszen, ha én vagyok saját mércém, akkor csak arra tekintek, ami nekem jó, minden mást figyelmen kívül hagyok. Szép egy mérce… A hívő embernek van egy csalhatatlan mércéje: Isten Igéje. Mikor más mércét kezdünk használni, elvétjük az irányt. Iszonyodni a gonosztól azt jelenti, hogy rossznak tartom azt, amit Isten rossznak tart. Bűnnek látom azt, amiről Isten azt mondja, hogy bűn. Minél elmélyültebben ismerjük az Igét, annál jobban tudjuk, hogy mi a gonosz és mi a jó Isten szerint. Minél jobban érdekel ez bennünket, annál inkább tudunk és akarunk ennek megfelelően élni. Mi mennyire iszonyodunk attól, ami nem kedves Isten előtt? A bűnbánat annyit tesz: úgy sajnálom, amit tettem, hogy többé nem teszem azt.
Uram! Köszönöm, hogy életem mércéje egyedül a Te Igéd lehet. Ez az egyetlen csalatkozhatatlan mérce. Ehhez szeretném tartani magam. Bocsáss meg, ha nem sikerül.
Ámen