Tibor
Ha megbántok valakit…
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek… (Mt 6:12)
Ha megbántok valakit… Ez egy befejezetlen mondat; szándékosan nincs befejezve. Hogyan folytatnánk? A teljesség igénye nélkül néhány variáció: Ha megbántok valakit, akkor bocsánatot kérek Istentől, de az általam megbántott embertől soha. Ha megbántok valakit, akkor bocsánatot szoktam kérni az illetőtől. Ha megbántok valakit, akkor sem érdekel, mert az a fontos, hogy kimondom, amit gondolok. Lehet ezt még ragozni ettől hosszabban is és több irányba is. „Ha megbántok valakit, az legyen az ő baja.” – nyilatkozta egy sportoló. Ez is egy verzió a megkezdett félmondat folytatására. Mai Igénk vigyen abba az irányba bennünket, hogy lehetőleg ne bántsunk meg senkit. Persze akarva-akaratlanul is előfordul, hogy megtesszük, és ha így járunk, akkor a hívő ember él a bocsánatkérés lehetőségével. Istentől és egymástól is bocsánatot kell tudnunk kérni. Nem olyan könnyű azonban ezt megtenni, de mindenképpen szükséges a lelki békéhez. A bűnbocsánat nélkül élő ember hasonlít ahhoz, aki nyugodtan alszik, míg feje felett ég a ház.
Mennyei Uram! Téged is, testvéreimet, felebarátaimat is meg szoktam bántani. Szeretnék ezért rendszeresen és őszintén élni a bocsánatkérés lehetőségével. Bocsásd meg, ha nem látom be bűneimet és nem jön ki a számon a bocsáss meg kérése. Szeretnék nem vétkezni. Köszönöm, hogy Jézusért Te megbocsátasz nekem.
Ámen
