Tibor
„Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor. (1Péter 1:6-7)
Sokszor felfedezhetjük az Írásban azt a látszólagos ellentmondást: egy időben örülni is és szomorkodni is. Minden hívő, aki tudja, hogy Jézus Krisztus megváltotta őt, és megszabadította a bűntől és a pokoltól; bővölködő örök életet készített el számára, örül és boldog, hiszen nincs más nagyobb dolog ennél, amit kaphatnánk. A hívő alapjáraton boldog, mert tudja, Jézusban mindene megvan és a jelen problémáit is az Úr kezére bízhatja, mert Ő tudja mi a jó és hasznos a gyermekei számára, legyenek azok kemény próbák is. Mindazonáltal nem válnak érzéketlen robotokká. Még emberek vagyunk, emberi testben, ha megvágjuk magunkat vérzik, ha szeretteink ellenünk támadnak szomorúak vagyunk, ha viszály dúl az országunkban, ez nem okoz nekünk örömet, stb. Gondoljunk a magunk nehézségeire. Ezek a nehéz próbák és kísértések azonban kétfelé befolyásolhatják szívünket.
Kétségbeesünk és csak a problémákra nézünk, és hagyjuk, hogy maga a probléma befolyásolja döntéseinket és elveszítve hitünket teret adjunk a keserűségnek vagy emberi megoldások után szaladgálunk. Vagy: megtanuljuk ezeket a dolgokat Jézushoz vinni és terhünket Őreá vetni. A hit szemei feltekintenek az Úrra, fölülemelkedve a problémákon és megerősödve kerülnek ki mindebből.
Ha gyümölcstelen az életem, nem számít, hogy kitől kapok dicséretet, de amikor gyümölcsöző az életem, akkor nem fontos, hogy ki kritizál. (John Bunyan)
Jézusom! Köszönöm, hogy Veled mindent megbeszélhetek, hogy terheim hordozásában számíthatok Rád. Hálás vagyok azért, mert megváltottál és megváltoztattál.
Ámen
