Tibor
„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” (1 Péter 1:3-5)
A java még csak ezután jön! „Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra”. Olyan örökség vár ott ránk, amiben nincs hiba, nincs gyötrelem, nincs szomorúság, nincs elmúlás, nincs bűn. Tökéletes és örökkévaló. Nem tudhatjuk pontosan hogy mi vár ránk a mennyben, hiszen valószínűleg emberi szavakkal nem is lehet kifejezni. De ahogy Jeremiás is és Dávid király is mondja: az Úr az én örökségem. Ez elég is kell, hogy legyen nekünk. Mi más kell, mint maga az Isten jelenléte, közössége velünk örökkön örökké?
Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia. (George Herbert)
Úr Jézus, Te tudod, hogy milyen gyakran hagyom, hogy a körülmények befolyásolják a boldogságom. Te tudod, hogy milyen gyakran gyűrnek le a problémák, a nyomás és az emberek, melyek elveszik a boldogságom. Segíts nekem életem minden gondját a Te szemszögedből nézni. Szeretném úgy kezelni a bajaimat, hogy az a hitetlenek előtt bizonyságtétel legyen, a hívőknek pedig bátorítás. Juttasd mindig eszembe, hogy amit mások mondanak vagy tesznek, csak akkor fogja befolyásolni a boldogságomat, ha hagyom. Azokat a dolgokat pedig, amiket nem értek, hogy miért történnek, segíts, hogy el tudjam fogadni azzal a bizalommal, hogy Te úgyis jót hozol ki belőlük. Segíts nekem, hogy ne a gondjaimra koncentráljak, hanem arra célra, amit Te gondoltál ki az életemre nézve. Szeretném a földi életem hátra levőt részét Neked szolgálva eltölteni, azáltal, hogy másoknak szolgálok. Kérlek, Uram, használj, hogy legyen célom az élethez és a halálhoz: számomra az élet Krisztus.
Ámen.
