Tibor
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28)
Mai Igénk egy kijelentés, egy tény megállapítása. De érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy mi van akkor, ha mai Igénk egyetlen mondatának végére kérdőjelet teszünk? Tényleg tudjuk, hogy javunkra van minden? Valljuk be őszintén, hogy nem feltétlenül. Ugyanis azt érezzük, hogy ami boldoggá tesz, ami örömöt hoz elő belőlünk, az javunkra van, mert Isten áldását látjuk benne, közben pedig az életünk nehézségei mögött is észre kell vennünk Isten számunkra jót készítő akaratát. Ez a legnehezebb belátás. Ez az Ige sok erőt tud adni azoknak, akik komolyan veszik és nyomorúságaik idején sem felejtik el. „Bizony, javamra vált a nagy keserűség” – mondta Ezékiás király nagy betegsége után felgyógyulva. Így nem beszél más, csak az, aki az Úrban bízik. Nekünk is csak Benne kell bíznunk akkor is, ha nehéz, ha fáj, ha bánt valami, sőt, ilyen esetekben bízzunk csak az Úrban igazán és figyeljük azt, hogy milyen módon lesznek javunkra életünk nehézségei.
Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti.
Uram! Köszönöm végtelen jóságodat, mely mindig jót, a legjobbat akarja nekem, akkor is, ha időnként emberileg bizonyos dolgok nem tűnnek túl jónak. Köszönöm, hogy Benned bízhatom.
Ámen
