Tibor
Mindenért hálát adjatok… (1Thess 5:18)
„Amikor megtanulunk hálát adni, azt sajátítjuk el, hogyan összpontosíthatunk életünkben nem a rossz, hanem a jó dolgokra.” – mondta valaki. Milyen igaza van. Szomorú, hogy vannak emberek, akik kifejezetten az őket érő rossz dolgokra koncentrálnak. Mindig csak a nehézségeket, a fájdalmakat, a próbákat, a gondokat látják meg saját életükben, vagy éppen a szeretteik életében. Kétségkívül mindnyájunk életében vannak nehézségek, gondok, de tényleg ezekre akarunk koncentrálni és akkor érezzük jól magunkat, ha másoknak kesereghetünk, és akikkel beszélgetünk, azok pedig sajnálatukat fejezhetik ki irányunkba? Istenhez tartozó emberként nem kellene, hogy így legyen az életünkben. Ha ugyanis megtanulunk hálát adni – és valóban mindenért – akkor annak az lesz a következménye, hogy hitben járva megpróbáljuk meglátni Isten velünk való jó tervét. Már pedig abban ne legyen kétségünk, hogy Isten nekünk jót akar, egészen pontosan üdvösségre akar vezetni. Oda pedig nem olyan könnyű út vezet, mint ahogyan azt mi óhajtanánk. Ezért keressük a hálát életünk minden mozzanatában, mert akkor nem felejtjük el, hogy az Úr kegyelméből egy pillanatra sem eshetünk ki…
Hálával magasztallak Istenem kegyelmedért, szeretetedért, melyen semmi nem változtat, mely mindig az enyém. Köszönöm, hogy Benned élhetek és Rád nézve mindent úgy láthatok, mint ami az a javamra van.
Ámen
