Tibor
Mindenért hálát adjatok… (1Thess 5:18)
A hálaadás fontos mozzanata a hívő ember életének. Hiszen tudjuk, hogy van kinek és van mit megköszönni. De vajon gyakoroljuk mi ezt eleget? Mikor és mit szoktunk megköszönni Istennek? Van, aki naplót vezet. Minden este beleírja, hogy mi mindenért hálás Istennek. Nem lehetnek túl sokan a világon, akik ilyet tesznek, pedig nagy mértékben átformálhatja az ember életét, ugyanis naponta elgondolkodásra és Isten előtti köszönetnyilvánításra indít. Más kérdés, hogy meglátjuk-e azt, hogy hálát adni nemcsak a jó dolgokért szükséges? Nemcsak azt kell megköszönnünk, ami tényleges örömöt szerzett, aminek kapcsán boldognak éreztük magunkat, hanem azt is, ami bizonyos ideig fájdalmat, szenvedést okoz vagy okozott, mert ezeken keresztül is Urunk alakítja jellemünket, hitünket. Ez bizony nagyon nehéz. Mi vajon milyen gyakran gondoljuk végig életünknek hálára indító, Istentől való áldásait? Sikerül-e megköszönnünk a hosszú távon szintén áldásokat jelentő próbákat, nyomorúságokat is?
A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)
Uram! Bocsáss meg nekem azért, mert ritkábban adok hálát, mint ahogyan megtehetném. Pedig tudom, hogy mindenem a Tied és Tőled van. Köszönöm Jézust, Megváltómat, Szentlelkedet, vezérlőmet, Igédet, mely tanít, buzdít, vigasztal, olykor megfedd. Hála Neked szeretteimért, munkatársaimért, szomszédaimért, és mindenkiért, akivel találkozhatom. Köszönöm az örvendezést kiváltó eseményeket, de a fájdalmat is, mert tudom, az is Hozzád visz közel. Köszönöm, hogy Benned mindig bízhatom!
Ámen
