Tibor
Aki tehát tudna jót tenni és nem tesz, az vétkezik. (Jk 4,17)
Egy téli vasárnapon, valahol Európában történt a következő eset. A templom előtti parkoló hamar megtelt. Ahogy a lelkész kiszállt a kocsijából, arra lett figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb ért, észrevett egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondolta, hogy hajléktalan és hogy alszik, így bement a templom ajtaján ő is. Bent elkezdtek a testvérekkel beszélgetni, szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le, a lelkész sem. Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette a kalapját és a kabátját. Ott állt a prédikátor… ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem. A prédikátor elővette a Bibliáját és letette. „Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni.” Aztán elkezdett énekelni egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai: „Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette, ha tudok egy bátorító szót, ami bizakodóvá tette, ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már nem hiábavaló az életem.” Vajon hiábavaló-e az én életem?
Az ember a külsőt, Isten a belsőt látja. Az ember a cselekedetekre néz, Isten pedig a szándékra. (Kempis Tamás)
Mennyei Atyám! Taníts meglátnom embertársaimban Téged. Add, hogy lehessek a mának samáriaija, ne legyek személyválogató. Tudom Uram, hogy időnként az vagyok és ezzel Neked is ellentmondok. Vezess engem a Te utadon, elhívatásomnak eleget téve, mindig hűen kövesselek Téged.
Ámen
