Tibor
„Áldjátok, népek a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.” (Zsoltárok 66,8 – 9)
Isten szereti teremtményét és gondot is visel róla. Megadja neki azt, amire szüksége van. Örül, ha az ember boldogul. Mindezekért mit kér cserébe? Csak azt, hogy áldja őt minden nép. Isten nem osztozik mással a dicsőségen. Imánkban felelhetünk neki, ő meghallgatja, figyel imádságunk szavára, nem utasít el, szeretetét nem vonja meg tőlünk. Ezért csodálatosak Isten útjai. Ha Istent áldjuk és ő kerül életünk középpontjába, akkor mi vagyunk a nyertesek. Nekünk nem kell hétköznapi gondok miatt aggodalmaskodnunk, mert így biztos kézben vagyunk. Ha figyelmünk valóban Istenre összpontosul, akkor csodákat tapasztalhatunk meg. Ez a csoda, hogy életben tart bennünket, biztos talajon állunk, semmiképpen nem inoghatunk meg. Erről maga Isten tesz bizonyságot. Olyan dolog ez, mint amikor a gyermek bízik az apjában, a szemébe nézve ugrik feléje akkor is, ha alatta mélység van, hiszi, hogy kellő időben elkapja és sértetlenül kerül karjai közé. Nekünk is ezzel a gyermeki hittel kell Mennyei Atyánk felé fordulni, áldani őt megmentő hatalmáért, ezért csodálatosak az Isten felé vezető utak.
A Biblia az élet könyve, az élet számára. (Steinberger)
Uram, jobban kellesz, mint bármikor. Szükségem van az erődre, bölcsességedre, irányításodra, hogy rávezessem gyermekeimet az útra, amelyen járniuk kell. Legtöbbször úgy érzem, alkalmatlan vagyok erre. Ugyanakkor tudom, hogy általad mindenre képes vagyok. Köszönöm, Uram.
Jézus nevében, Ámen.
