Tibor
„... és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt...”(Ef. 1,17)
Isten az ő Fiában, Jézus Krisztusban jelenti ki magát, ezért helyezte őt mindenek fölé ebben a földi és a láthatatlan világban. Pál eme kérése azokhoz az emberekhez szól, akik hitre jutottak és elfogadták szívükben Jézus Krisztust. Ha már egyszer döntöttek a Megváltó mellett, akkor kötelességük, hogy minél jobban megismerjék az ő akaratát. Ezt pedig kutatni kell, kérni Istent, hogy adjon hozzá bölcsességet, nyissa meg a hívő ember előtt azt az ajtót, amely a kinyilatkoztatás Lelkéhez vezet. Mivel Krisztus a fő, nekünk is őt kell elfogadnunk, az Írásokból meg kell ismernünk, mi az Ő akarata. Ezért imádkozunk, hogy tárja fel előttünk Isten végzését, a jó irányt válasszuk. Ne az emberi bölcselkedések, a hagyományokon alapuló törvényeskedések határozzák meg mindennapjainkat, hanem krisztusi indulat legyen bennünk, amikor embertársainkkal kerülünk kapcsolatba: segítsük, enyhítsük szenvedésüket, ne piszkáljuk, hagyjuk békén moralizálással, vallási szabályokkal, tanokkal csak elvadítjuk őket. Mindenképpen szeretettel kell inteni, csak ezután taníthatjuk. Ezekhez kell a bölcs krisztusi lelkület, amelyet csak Jézus tanításaiból tehetünk magunkévá.
Áldalak, Uram Jézus, mint az egyetlen dicsőítésre méltó Megmentőt. Segíts, kérlek, hogy ne arra vágyjam, hogy csodáljanak, hanem hogy Téged szolgáljalak. Népedet szolgálva követni akarom példádat.
Ámen
