Tibor
„Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh, mely igen boldog!” (Példabeszédek 29,8)
Ha Isten igéje szerint cselekszik a nép, és ahhoz szabják magukat, amit Isten parancsol, az azt mutatja, hogy van hit, van mennyei látás, amelyért érdemesnek tartják a szenvedést, amiért hajlandóak áldozatot hozni, egész életüket odaszánni. Pál apostol arról tesz bizonyságot Agrippa király előtt, hogy nem lett engedetlen a mennyei látás iránt, melyben Jézus azt mondta neki: De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni; megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. (Ap.Csel.26,16-18)
Pál apostolt egész további életében ez a mennyei látás vezérelte: Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén. (Ap.Csel.26,19) Pál apostol cselekedetei és szenvedése bizonyították a mennyei látás iránt való hűseget.
Sokszor a nehézségek miatt, a látható eredmények hiánya miatt vagy éppen a földi dolgokkal való elfoglaltság miatt már nem foglalkozunk többet a mennyei látással, esetleg attól félünk, hogy mások fanatikusnak néznek, vagy mi magunk túl sokat okoskodunk.
Uram! Köszönöm igei vezetésedet! Adj engedelmes szívet, hogy ne hátráljak meg, ha akadályokba ütközöm.
Ámen
