Tibor
A szmirnai levél
"A Szmirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott volt és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet de gazdag vagy, és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a sátán zsinagógája. Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Íme a sátán egynéhányat közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságotok. Légy hű mind halálig, és neked adom az életnek koronáját. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál." Jel.2:8-11
A szmirnai gyülekezet súlyos hitpróbákon ment át. Jézus tudott kritikus helyzetükről, ezért üzenetet küldött nekik Patmoszról, hogy megerősítse őket a kitartásban. Az Úr szavai igen eredményesnek bizonyultak. Az üldözött közösség a hűség meghatározó jelképe lett az egész korai egyházban. A mártírok közül kiemelkedik a gyülekezet egyik elöljárójának, Polikárposznak a története, akit a hagyomány szerint János apostol bízott meg azzal, hogy a "gyülekezet angyala", tehát felülvigyázója legyen. Amikor az öreg püspököt Kr. u. 155-ben, az amfiteátrumban felszólították Jézus megátkozására, ő bátran ezt mondta: "Már 87 éve szolgálom az én uramat és királyomat, Jézust. Ő eddig semmi rosszat nem tett ellenem, hogyan is káromolhatnám annak nevét, aki megmentette az életem?" - a mártír püspök tehát nem felejtette el Jézus levelét, mindhalálig hű maradt Jézushoz, s elnyerte az élet koronáját.
Mai világunk vérzik a hűtlenségeinktől. Házasságok ezrei szenvednek hajótörést, s naponta derül ki, hogy milyen nehéz hűnek maradni még szavainkhoz is. Négyévenként választások vannak hazánkban, vajon milyen módon váltogatjuk nézeteinket ciklusonként? Leggyakrabban azonban Isten bánkódik hűtlen szívünk miatt, mert életünkben könnyen szétesik az, aminek mindenkor egynek kellene lennie: a hit és hűség kifejezéseket az Újszövetség nyelve egy és ugyanazon szóval (pisztisz) adja vissza. - Ha szeretnénk a hűség igazi forrását megtalálni, akkor nekünk is szól a szmirnai levél. Figyeljünk az Úr szavaira, aki ma is az igazi hűség alapjáról; a hűség gazdagságáról; továbbá a hűség próbájáról; és végül a hűség jutalmáról szól hozzánk.
Aki szeretne növekedni a hűségben, annak mindenek előtt Jézus elsőbbségét és dicsőségét kell folyamatosan keresnie és meglátnia. Mert aki szemlélheti az Úr nagyságát, az mindenképpen új sorrendet fog felállítani életében, sőt helyreáll önértékelése is. Az ilyen személy megszabadul a hiúságtól, de nem kínozza többé a ráakaszkodni kívánó teljesítménykényszer sem, mert tudja, hogy õ Isten kedveltje, és Istentől kijelölt helye és munkája van világunkban. Az új értékrenddel megáldott Krisztus-hívő képes a legelesettebbek felé is irgalmas kezet nyújtani, mert ő már a legnagyobb tisztességben részesült: Jézushoz tartozhat.
Szmirna császárhűsége következtében mesés gazdagsággal rendelkezett, még "Arany útja" is volt. A helyi keresztyén közösség azonban - főleg ilyen körülmények között - igen szegénynek számított. A Jézus által használt görög kifejezés egyenesen koldus-szegénységet jelent. - Elképzelhető, hogy a keresztyének eleve az alsóbb társadalmi rétegekhez tartoztak, esetleg rabszolgasorba kényszerültek. Azt sem zárható ki, hogy hitük miatt olyan "törvényen kívüliségbe" kerültek, amely által jelentősen behatárolódtak még munkavállalási lehetőségeik is. Ugye, ismerős a helyzet ma is? El kell mondanom, hogy egy korábbi munkahelyemen a hátam mögött csak „csuhás”-nak neveztek.
Jézus tehát tudott a keresztyének üres pénztárcájáról. Ennek ellenére gazdagnak nevezi a gyülekezetet. Hogyan is értsük ezt a gazdagságot? Jézus szerint gazdag az, aki a legértékesebb gyöngyként Isten Országát meglelte (Mt 13,44), s többé nem csak magára gondol (Lk 12,21). Jakab apostol is hangsúlyozza, hogy Isten a szegényeket választotta ki, hogy gazdagok legyenek a hitben (Jak 2,5). Ezért vallhatja Pál apostol felszabadítóan: "minden a tiétek, akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek. Ti viszont Krisztuséi vagytok…" (1Kor 3,21-23).
Jézus látja, hogy a gyülekezet szenved. A nyomorúság szó több oldalról érkező szorítást jelent. Egyfelől a közösség erőteljes szóbeli támadás (verbális agresszió) alatt állt. A helyi zsidó közösség féltékenysége súlyos rágalmakkal nehezítette meg a fiatal gyülekezet életét. Sajnos történelmi tapasztalat, hogy Isten népe legalább annyit szenvedett vallásos emberektől, mint a pogányoktól. Másrészt állami nyomás is nehezedett rájuk. Jézus még börtönről is szól, amely hamarosan próbaként adatik nekik.
Láthatjuk, hogy a próbatétel mindig Isten tudtával történik, és az a célja, hogy az Isten hűségünk által megdicsőüljön, és a mi hitünk megerősödjön. Jézus azonban irgalmasan gondol tűrőképességünk határára is, ezért minden próbát szigorúan mérlegre tesz. Ezért találjuk itt a tíz napra való utalást is. Jó tudni, hogy a szenvedés ideje és mértéke a legördögibb korokban is kizárólag Isten kezében marad, és pontosan behatárolt (ld.. Jób könyve).
Fontos, hogy Krisztus-követésünkben mindenkor elszántak legyünk. El kell döntenünk, hogy Jézushoz mindhalálig ragaszkodni fogunk. Az Úr határozottan a lelkünkre köti: nem szabad félnünk (10). A félelem ellenszere az Úr jelenlétében megnyilvánuló jézusi szó és szeretet: mert a teljes szeretet kiűzi a félelmet: Ne félj, csak higgy! (1Jn 4,18).
Megerősíthet bennünket az a tény is, hogy Jézus Krisztusnak is szembesülnie kellett a félelemmel. Próbatétele - az evangéliumok szerint - olyan nagy volt, hogy például a Gecsemáné kertjében vért verejtékezett. Baráti jelenlétre, imádkozó társakra és angyali erősítésre volt szüksége, hogy véglegesen rászánja magát a keserű pohár kiivására. Amikor pedig csak a harmadik segítséget kapta meg, "még kitartóbban" folytatta a könyörgést (Lk 22, 44). Amikor megszületett benne a döntés, akkor hirtelen minden más lett. Fel tudott kelni, sőt képes volt emelt fővel szembesülni a sátánnal. Jézust végül szinte mindenki elhagyta. Még az Atya is elfordult Tőle. (Persze ennek is oka volt!). Ő azonban soha nem hagyta el az Atyát. A gyermekkorban tanult esti imáját mondva halt meg a kereszten, mintha csak aludni tért volna: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). - Az Atya meghallgatta ezt az imádságot. Jézust feltámasztotta és ma is él. Tőle nyerhetünk erőt félelmeink és legkülönfélébb próbatételeink idején. Legyen bármilyen félelmetes vihar is életünkben, ha Jézusra bízzuk azt, akkor is megérkezünk, ha a hajónk összetörik a viharban. (Ap.-Csel)
A Szmirna fölé emelkedő Akropoliszt a város koronájának nevezték. - Jézus a gyülekezetnek egy magasztosabb koronát ígér: egy olyan győzelmet elismerő koszorúról szól, amelyet majd személyesen fog átadni minden hűséges hitharcosának.
Jézus szeretne büszke lenni ránk. Nem „félgőzzel pöfögő” vicinálisokat vár, hanem olyan 424-es csatahajókat (LGT), akik a nemes harcot megharcolták, és mindenben megbízhatónak bizonyultak (1Kor 4,2). A győztesek mindig Vele lesznek, és színről-színre láthatják Őt (1Kor 13,12). A hívőkre egy olyan öröm-lét vár, amelynek "nem árt a második halál". Az első halál (a testi pusztulás) ugyan mindnyájunknak "árt", de akik Jézustól új életet kaptak, azokat nem érintheti a második, tehát az örök halál (Jel 20,14).
Dicsőséges jövőnk ígéretének ereje már mostani mindennapjainkat is átjárja, ezért indít el bennünket az örvendező és (igen!) szolgáló élet felé. Kálvin is szól az örökkévalóságról való elmélkedés (meditatio) hasznáról, amely lelkünket a próbatételek idején bátor cselekvésre bírja.
Mindezeket olvasva úgy érezhetjük, hogy nekünk még nincs hűséges szívünk. Ha Isten előtt megvalljuk hűtlenségünket, akkor van egy reménysugár számunkra is: Jézus nem vetette el sem a hűtlenül tagadó Pétert, sem a Tőle elfutó tanítványokat. Húsvétkor utánuk ment, és adott nekik egy újabb esélyt, hogy hűségüket bizonyíthassák. Mindezt a Pünkösdkor adott Szentlelkével teszi, mert a hűség a Lélek egyik csodálatos gyümölcse.
Isten minden őszintén megtérő szívet képes Lelkével megszentelni, hogy az a hűség gyümölcsét megteremje (1Kor 6,11; Gal 6,22). Jézus új elsőbbségi rendet hoz életünkbe: Ő tehet szegénységünk ellenére lelkileg gazdaggá bennünket, továbbá a növekedés érdekében hűségpróbákon kell átmennünk, de bőséges azok jutalma, akik mindvégig kitartanak.
Jó tudnunk, hogy Isten hűséges: "Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad, mert Ő magát meg nem tagadhatja" (2Tim 2,13). Tegyük meg azonban a magunk részét!, mert: "Légy hű mindhalálig, s néked adom az élet koronáját!" Ámen!
Istenünk, Te vagy a Szeretet. A Magad képére teremtettél minket, és meghívtál isteni szeretetedbe. Nincs más vágyunk, csak az, hogy a Tieid legyünk. Értelmünk Téged keres, akaratunk Feléd siet, szívünk Neked örül.
Mennyei Atyánk, köszönjük az életet és a szabadságot, és köszönjük, hogy odaadtad érettünk Egyszülött Fiadat. Jézusunk, köszönjük a szeretet tanítását, és köszönjük, hogy odaadtad értünk az életedet. Szentlélek Úristen, köszönjük az Élet leheletét, és köszönjük, hogy a szívünket a templomoddá tetted.
Mennyei Édesatyánk! Szeretetedre életünk minden órájában a szeretet legyen a válaszunk! Tanításod alakítsa át gondolkodásunkat, gondolkodásunk pedig az életünket! Békédet és örömödet szívünkben megőrizzük akkor is, ha a szolgálat kicsivé, az adás szegénnyé, a szelídség üldözötté tesz bennünket, mint egykor Fiadat is, Jézusunkat!
Adj erőt, hogy hűségesek lehessünk Hozzád, egészen a halálig! Adj erőt, hogy hűségesek maradhassunk a közösséghez, hogy mindig hűségesek lehessünk egyházadhoz!
Ámen.
