Tibor

Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! (Józsué 24:15)

Igénk Józsué meggyőződéssel teljes vallomása, önmagáról és családjáról állít valamit. Nem is akármit. A család mindnyájunk élettere valamilyen szinten. Kinek ilyen, kinek olyan a családja. Valaki így fogalmazott: „A család az a hely, amelyben az ember önmagára találhat, ahol igazán kiteljesítheti önmagát. Az a hely, ahol önmagával gazdagíthatja ezt a közösséget és – jó esetben – ennek mindenki örül. A család az a hely, ahol a párunkkal való viszonyunkban definiálhatjuk saját magunkat, ahol a gyermekek saját dolgaink és életünk átgondolására, kontrolljára, határok között tartására sarkallnak. A család arra ösztökél, hogy a külvilág felé – legyen az a falu, a város vagy éppen a munkahely – önmegtagadásra, kompromisszumok kötésére legyünk képesek: azaz, megtanuljunk együtt élni másokkal, és felelősséget vállalni.”

Nekünk milyen a családunk? Akárhogyan válaszolunk is az előbbi kérdésre, ne feledjük, hogy tőlünk is olyan, amilyen. Közelebb kerülnek szeretteink általunk az Úrhoz? C. F. Stanley, amerikai baptista vezető lelkész szavaival fogalmazva: "A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon."

Köszönöm Neked, Istenem a családomat, minden tagját. Hálás vagyok azért, hogy Téged képviselhetlek feléjük is.

 Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode