Tibor
Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! (4Móz 6:25)
Az idősödő onkológus-sebész professzor, aki a gyermekek ágya mellé térdel, hogy szemmagasságban legyen kis pácienseivel, ha beszél velük, és akit a gyerekek, ha akarják, tegezhetnek, operációra készíti fel a 8 éves kisfiút. Közölnie kell a gyermekkel és az ágy másik oldalán rettegő szülőkkel: mindenre számítani kell, lehet, hogy amputálni kell térdtől a lábát a tumor miatt. Ő mindent meg fog tenni, de az operáció alatt kell, hogy meghozza a döntést. Előre nem mondhat biztosat. A gyermek keserves sírásban tört ki: - Akkor nem fogok tudni focizni, hiába csinálsz nekem falábat. A szülők és a mellettük álló kórházlelkész a visszanyelt könnyeik vasmarkának szorítását érezték torkukon. A szipogó gyermek könnyes arca azonban hirtelen széles mosolyra derült: - De akkor majd végre anyuéknak meg kell engedniük, hogy lovagolni járjak, mert azt ám falábbal is lehet! – és kacagni kezdett. A folyosón az orvos belekarolt a lelkészbe, és csak ennyit mondott: - Észrevetted, hogy ebben a rémségben, a kisfiú könnyes arcából ránk mosolygott az Isten? Engem egy ilyen pillanat hetekig éltet…
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! A nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
(Antoine de Saint-Exupery)
Istenem, légy velem, ha nyitottá válik szívem, őrizd szent szeretetben, erősítsd hitem. Adj hitet abban, hogy a sötét oldallal szemben a szeretet tud győzni mindenkor, mindenkiben, mert Neked semmi sem lehetetlen.
Ámen
