Tibor
Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. (ApCsel 3:1)
Hányan mondják azt, hogy nem kell templomba járni ahhoz, hogy valaki higgyen Istenben. Otthon is lehet imádkozni, Bibliát olvasni. Van benne igazság, de ez csak részigazság. Mert mihez is hasonlítható ez az állapot? Ahhoz, mint amikor valaki nagyszerűen tud focizni, de nincs egy focicsapat, melynek tagja lenne. Ahhoz, amikor valaki remekül dobol, de egyetlen zenekarnak sem tagja. Elfocizgathat, eldobolgathat valaki egyedül is? El, de mégsem ugyanolyan az, mint egy szeretet-közösségben! Egyedül hamar ráun az ember a dolgokra, könnyen megfárad, elcsügged. De ha mindez közösségben történik vele, akkor vannak mellette, akik buzdítják, bátorítják, erősítik. Többek között ezért is jó egy gyülekezet tagjának lenni. Péter és János Jézus Krisztus kis tanítványi körének két tagja volt. Mondhatták volna, hogy mi aztán nem járunk templomba, mert évekig Jézus mellett éltünk, és elég az nekünk. Ők ilyet nem mondtak, de még csak nem is gondoltak, vállalták hitüket és hittestvéreiket.
A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)
Istenem! Hálásan köszönöm Neked, hogy nem magányos hívő életre teremtettél, hanem észrevehettem azokat a Testvéreket, akik velem együtt hisznek Benned! Sőt, vállalhatom a velük való közösséget, hiszen Te is ezt teszed velünk, pedig hátat fordíthatnál nekünk. Add, hogy mi közösségeink se a hátukat mutassák egymásnak, hanem szemtől szemben vállaljuk önmagunkat és persze egymást is – hitben és szeretetben.
Ámen
