Tibor

Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják. (Titusz 1:16)

Nincs szomorúbb dolog, mint amikor valaki szavaival állít valamit, de tetteivel lábbal tiporja azt, amit mondott. Pál apostol a krétaiakról írja a fenti mondatot, és bizony nem éppen dicsérő vélemény. Azonban nekünk, hívő embereknek is meg kell látni saját felelősségünket szavaink és tetteink hitelességének tekintetében. Ugyanis sok mindennek üzenete van életünkben. Ha valakiről tudják családjában, munkahelyén, hogy eljár a templomba, szokott imádkozni, attól ennek megfelelő magatartást  is várnak el. Nem ok nélkül! Ha csak ajkunkra vesszük Jézus nevét, de tetteink pont az ellenkezőjéről árulkodnak, akkor mások nem közel, hanem távolabb kerülnek az Úrtól. Az elhangzó (habár kiválóan felépített) prédikáció is, ha a mondanivaló az énekeskönyvvel együtt istentisztelet végén fönn marad egy hétig a szószéken, többeket fog taszítani, mint vonzani a templomba, a közösségbe. Ezért fontos, hogy beszédünkben és cselekedeteinkben egyaránt hitvalló, Krisztus mellett bizonyságot tévő életet éljünk, hogy ne káromolják, hanem dicsérjék értünk az Istent.

Drága Mennyei Édesatyánk! Köszönöm a mérhetetlen kegyelmet, és a türelmedet, amellyel hozzám hajolsz. Köszönöm, hogy Te napról napra velem vagy, foglalkozol velem, tanítasz és nevelsz. Köszönöm, hogy örömeimet és bánataimat eléd vihetem, csakúgy, mint a környezetemben élőket is. Kérlek, Uram áldj meg minket Jézus érdeméért a mai, vasárnapi napon is.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode