Tibor
Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? (Lk 6,43-46)
Tizenkét éve már, hogy nem beszélhetek személyesen édesanyámmal. Most értékelődnek fel azok a felvételek, melyeken látom a mozgását, hallom a hangját. A hiteles, szerető szavairól.Emlékszünk-e arra, hogy mit mondott nekünk utoljára? Kérdezem azokat, akiknek él az édesanyja, és kérdezem azokat, akiknek hónapokkal, évekkel korábbi, szívszorító eseményre szükséges visszaemlékezniük. Mennyi mindent tudnánk szó szerint idézni édesanyánk szavaiból? Lehet, hogy akkor fájt, vagy nem értettük. Ma már tudjuk, miért mondta… Azért, mert nem mondhatott mást. Azért, mert a kisfiának arra volt szüksége. Ismerek azonban még Valakit, aki még édesanyámnál is többet mert és mer megmondani nekem. Krisztus Jézus, aki a Pünkösdkor elküldött Szentlelkén keresztül szólít meg. Engem, és mindazokat, akik kívánják az Ő édes gyümölcseit. Jézus mindig azt mondta, és annyit, ami, és amennyi a szívén volt. Azt mondta, amit az Atya rábízott. Egy szót sem hagyott elveszni belőle, de nem is tett hozzá semmit. Szeretném hitelesen követni Őt…
„… elhasznált szavakat használunk, de legalább biztosak vagyunk, hogy senkit sem fogunk megbotránkoztatni, és annyi hasznunk lesz belőlük, hogy éppen bizonytalan és unalmas jellegük miatt elveszik a kedvét minden gúnyos, kísérő magyarázatnak.” – Georges Bernanos
Mennyei Atyám! Hiteles tanítványod, gyermeked szeretnék lenni. Minden téren: szavaim, tetteim, gondolataim terén is. De csak Veled sikerülhet.
Ámen
