Tibor
„Megerősítlek, meg is segítlek.” (Ézsaiás 41:10)
„Mindazok pedig, akik hittek… Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban…” (Apostolok cselekedetei 2:44-46)
Becslések szerint körülbelül félmilliárd hitét gyakorló keresztyén él a földön. Az egyház azonban nem is létezne ma, ha nem lett volna a tanítványok kis csoportja, akik annak idején odaadták életüket Krisztusnak. Az „Istenes dolgok” nem csupán részidős érdeklődés, vagy kényelemtől függő elköteleződés volt a korai keresztyének számára, hanem elsőrendű fontosságú tényező az életükben. Ha komolyan akarod venni Istent, állj meg, és vizsgáld meg, mit vettek komolyan a tanítványok. Komolyan vették a gyülekezetet. „Mindazok pedig, akik hittek… Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban…” (ApCsel 2:44-46) Mi vonzotta őket? A dicsőítő csoport, vagy az énekkar? A menő multimédia-használat vagy az ifjúsági programok? Több idejük volt és kevesebb dolguk, mint nekünk? Nem! Az ő életükben minden nehezebb volt, több ideig tartott és sokkal kényelmetlenebb volt. Mégis, a Jézussal való találkozás teljesen átalakította értékrendjüket, hogy a hívők ezután minden nap találkoztak. Vágytak összegyülekezni az Úr jelenlétében, mert hittek ígéretének: „… ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Máté 18:20). Ha komolyan vesszük Istent, akkor rendszeresen közösségben kell lennünk más keresztyénekkel, ahol megtapasztaljuk Isten jelenlétének különleges megnyilvánulását, együtt hallgatjuk Igéjét, és bátorítjuk egymást (ld. Zsidók 10:25). Nekünk is szükségünk van az Istennel való kapcsolat e rendkívüli dimenziójára, ami csak akkor élhető át, amikor Isten családja összegyűlik.
Köszönöm Atyám, hogy megsegítő kegyelmeddel indíthatom ezt a napot is.
Ámen
