Tibor
A mulasztás bűne
Minden iskolás gyermek számára a legérdekesebb kísérlet a fizika órákon az, amikor egy mágnes segítségével összegyűjtik a vasreszeléket. A fehér papírlap alá tett mágnespatkó hatására az addig összevissza szóródott vasreszelék egyszerre szabályos rendbe áll össze. A mágnes nem engedi, hogy a vasreszelék rendetlenül heverjen a papíron, hanem arra kényszeríti, hogy a mágneses erővonalak mentén egy bizonyos rendbe álljon be. A mágneses erő hatására rend lesz ott, ahol addig rendetlenség volt. A mágneses erő hiánya viszont rendetlenséget idéz elő ott, ahol addig rend uralkodott.
Nem nehéz megvonni a párhuzamot saját életünk és az említett fizikai kísérlet között. A vasreszelék nem más, mint életünk szétszórt, rendezetlen, összevissza dobált dolgai, amelyek között mi sokszor hiába próbálunk meg rendet teremteni. Megpróbáljuk, de még sem megy, valahogy semmi sem akar igazán a helyére kerülni, valahogy nem találjuk azt a rendet, ami szerint pedig rendezni kellene az életünket. A mágnes viszont, amely – illetve Aki – a kellő rendet meg tudja teremteni az életünkben, nem más, mint maga Isten. Isten szeretetének és gondviselésének erővonalai úgy tudják összerendezni életünk szétszórt dolgait, mint a mágneses erővonalak a vasreszeléket. Ha kérjük és engedjük, hogy Isten az Ő szeretetével és gondviselésével belenyúljon életünkbe, akkor addig szétszórt dolgaink egy csapásra úgy rendeződnek, ahogyan azt mindnyájan szeretnénk – és ami még fontosabb: ahogyan Isten szeretné. Arra bíztat ez az ige, hogy bízzuk rá magunkat Istenre, és meg fogjuk tapasztalni, hogy Ő irántunk való szeretetével és hűségével valóban rendet tud teremteni bennünk és körülöttünk. Csodálatos biztatás ez, hogy Isten rendbe szeretné hozni azt, ami számunkra reménytelen feladatnak látszik. Ezért nem szabad reménytelenül szemlélni életünk problémáit, nehézségeit, bűnök ütötte sebeit, mert Isten ereje sokkal nagyobb a bennünk és körülöttünk lévő bűn pusztításánál és erejénél. Jézus feltámadása, az Ő halált is legyőző ereje Isten szeretetének a legteljesebb bizonyítéka. És ha Istennek erre a mindennél erősebb szeretetére hagyatkozunk, akkor rend lesz az életünkben, mert a gonosz már nem győzhet felettünk. És az életünk nem szétszórt vas-reszelékhez fog hasonlítani, hanem Isten szeretetének erőtere által rendezett, áldott és örömteli lesz.(Prókai Árpád)
Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a saját bűneinkkel. A bűnt felismerni, bevallani és elhagyni, ez az igazi bűnbánat, és a megtérés valódi útja.
Hajlamosak vagyunk azonban csak az elkövetett bűnökkel foglalkozni: ha valami rosszat tettünk. De mi van a mulasztás bűnével – ha valami jót nem tettünk meg? Krisztus példázataiban gyakran találkozunk olyanokkal, akiket a mulasztás bűne miatt ér kárhoztatás. Legjobb példa erre bibliaóráinkon az utóbbi időben tanulmányozott Máté Evangéliuma: Az ember, akit kizavartak a menyegzőről, mert nem volt ünneplő ruhában (ld. Máté 22:12–13). Az öt szűz, aki nem mehetett be a menyegzőre, mert nem volt olaj a lámpásukban (ld. Máté 25:1–12). A szolga, akitől elvették talentumát, mert elásta ahelyett, hogy felhasználta volna (ld. Máté 25:25–28). Néhányan azt mondják, sőt prédikálják, hogy: „jobban foglalkoztat a mélyebb lelki élet.”
Nos, a mélyebb lelki élet éppen az, amit azzal töltünk, hogy másokkal jót teszünk! Sőt, ez alapján leszünk majd megítélve és kapjuk jutalmunkat. „A király… akkor szól a bal keze felől állókhoz is… éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Máté 25:40–45).
„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4:17)
Tehát ha lehetőségünk adódik jót tenni – tegyük is meg!
Urunk, látjuk, hogy nélküled szétszórt és rendezetlen az életünk. De köszönjük, hogy Te kész vagy belépni a mi szétszórtságunkba is, hogy rendet teremts benne. Köszönjük, hogy helyrehozod, amit a bűn megrontott. Köszönjük, hogy megbékéltetsz minket egymással, megszabadítasz a rabságból, és Te irányítod, Te rendezed össze, Te adsz értelmet életünknek. Vonj magadhoz minket erősen, hogy ki ne kerüljünk áldott vonzásodból. Ámen
