Tibor
Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. (Jakab 1:2-3)
„Mindennek ellen tudok állni, csak a kísértéseknek nem” – mondjuk nem egyszer. Jót mosolyoghatunk is ezen, mert a kísértéseknek egyáltalán nem könnyű ellenállni! Hogy miért? Mert a nagy kísértő, a Sátán ismeri a gyenge pontjainkat, és ott támad, keresi annak lehetőségét, hogy eltávolítson Istentől bennünket, hívő embereket. Éppen ezért jó, ha az ember maga is tisztában van saját gyenge pontjaival. Ebben az esetben ugyanis fel lehet készülni, jobban oda lehet figyelni saját életünkre és a bennünket megkísértő dolgokra. Mi számít kísértésnek számunkra? A pénz, a hatalom, a hírnév, az érvényesülési vágy, mások tetszésének keresése vagy netán politikai hatalomvágy? A fenti ige azt üzeni, hogy a kísértés önmagában véve nem öröm, de azzá lehet, ha ellene állunk! Mert a kísértésben való elbukás rossz lelkiismerettel, bűntudattal párosul, melyben nagyon mélyre juthat a hívő ember, míg a hitben való megállás állhatatosságot eredményez. Álljunk ellen az ördögnek és elfut tőlünk. Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)
Jézus, gyógyíts meg minket! Ments meg minket, Dávid Fia, ó, ments meg minket! Látod, milyen vakok vagyunk – ó, add nekünk a hit látását! Látod, milyen sánták vagyunk – ó, add nekünk a kegyelem erejét! És most, épp most, ó, Dávid Fia, tisztítsd ki minden önzésünket! Jöjj és élj, uralkodj bennünk, mint a te templomodban, palotádban! Ó, nagy Király, a te tulajdon nevedért kérjük ezt! Ámen. (Spurgeon)
