Tibor
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55:8-9)
Ezek a szavak mutatnak rá arra, hogy Istent az ember ésszel fel nem érheti. Ha az Úr útjait és gondolatait nem értjük meg, azon nincs mit csodálkoznunk. Isten szereti a világot. Ez emberileg megmagyarázhatatlan és egyben érthetetlen is. Miért is szeretné Isten az általa teremtett világot és benne minden embert, ha az ember ellene fordul, Neki hátat fordít, Vele azonosulni nem akar, az Ő terveit megvalósítani nem kívánja, akarata nem érdekli és cselekedni sem óhajtja? Isten ennek ellenére szereti az embert. Ezt fiának, Jézusnak közénk jövetelében mutatta meg. Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, örök élete legyen. – írja János evangélista. Isten emberileg érthetetlen mértékű áldozatot hozott mindnyájunkért: Fiát küldte a halálba, hogy nekünk bűnbocsánatunk és örök életünk legyen. Az emberiség két legnagyobb kérdését a bűn és a halál kérdését megoldotta Isten. Jézus halála azért történt, mert magára vette bűneinket, elszenvedte helyettünk bűneink büntetését. Feltámadása pedig a halál fölötti diadal jele, mely egyben előrevetíti a mi sorsunkat is… Egy vereségnek látszó dologból Isten hatalmas győzelmet arat a halál fölött. Ezek nem emberi utak és gondolatok, hanem az Úréi, és ezeket éppen ezért nem is ésszel, hanem hittel lehet befogadnunk. Csak hittel. Nekünk van-e valami az életünkben, amit nem értünk? Bizonyára. Közelítsünk hozzá hittel, az Úrban bízva!
Aki meg akarja ismerni a szeretetet, az menjen a keresztre feszítés hegyére, és szemlélje ott a Fájdalmak Emberének halálát. (Spurgeon)
Köszönöm, hogy bár sok mindent nem értek nagyságos dolgaidból, de elmélyülhetek benne Uram. Hálás vagyok szeretetedért, türelmedért, irgalmadért.
Ámen
