Tibor
Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! (Ézsaiás 55:5)
Egészen azt sejteti ez az Ige, mintha Istennel előfordulhatna az, hogy egyszer közel, másszor távol van tőlünk. Ez lehetséges? Nem. Isten mindig közel van hozzánk. Ő mondja magáról:Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. (Ézs 57:15) Tehát az Úr mindig velünk, mellettünk van, de ennek az ember nincs mindig tudatában. Ez okozza a távolságot. Nem az Isten van távol tőlünk, hanem mi vagyunk távol Tőle. Lélekben. Van erre egy bibliai történet, mely remekül szemlélteti ezt: az emmausi tanítványok története. Jézus két tanítványáról van szó, akik Jézus halála kapcsán keseregnek, de a feltámadásról szóló friss hírek összezavarják őket. Ekkor szegődik melléjük a feltámadott Jézus. Beszélget velük, vigasztalja, erősíti őket, de a tanítványok nem ismerik fel csak akkor, amikor eltávozik tőlük. Ugyanez velünk is előfordulhat: Isten mellénk szegődik és segít. Neki erre számtalan módja van. Akár úgy, hogy olvassuk, vagy hallgatjuk a Biblia üzenetét és megérint. Lehet, hogy küld valakit, akinek kiöntjük szívünket, beszélgetünk egy jót, valami olyat, ami közelebb visz az Úrhoz. Az sem biztos, hogy azonnal megtörténik mindez. Lehet, hogy napok, hetek múlva. Isten nem ismer lehetetlen akkor sem, amikor a nekünk való segítségnyújtás a tét…
Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis Tamás)
Uram, köszönöm, hogy amikor nem veszlek észre Téged, Te akkor is velem és mellettem vagy!
Ámen
