Tibor
„Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: így áldjátok meg Izrael fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” /4Móz 6,22-26/
Ez az ősi áldás nem csak ezt kívánja: áldjon meg téged az Úr! Ennek a mondatnak a folytatását is jól véssük gondolatainkba: őrizzen meg téged! Nem elég az áldást venni és elfogadni, abban meg is kell maradni, meg is kell benne őriztetni. Minden közösségünkre igaz ez: őriznünk kell! Vigyáznunk kell családi kapcsolatainkra, amikor annyi széthulló családot látunk magunk körül. Őrizni kell nemzetünk szeretetét, amikor annyian keresnek és találnak távol boldogulást, boldogságot. Igen, őrizni, vigyázni kell az anyaszentegyházhoz való hűséget is. Sokan vannak, akik egy keresztség, esküvő alkalmával áldást kérnek családjuk, gyermekeik életére, de aztán elfordulnak az áldást adó és kínáló kéztől. Nem őriztetnek meg a kegyelem közösségeiben. Ne csak öncélúan és egyoldalúan élvezzük ajándékba kapott közösségeink áldását, legyünk ezeknek hűséggel szolgáló tagjává, hogy az Úr segítségével meg is őriztessünk ezekben a kötelékekben!
Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre. (Széchenyi István)
Uram, kezembe adtad ajándékként családomat, nemzetemet, egyházamat, melyek áldásaikkal mind megtartanak engem. Tudom, hogy rajtam is múlik, hogy el ne veszítsem őket, áldásaik ki ne hulljanak kezemből. Segíts, Uram, hogy hűséggel megőriztessem bennük!
Ámen.
