Tibor
„Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: így áldjátok meg Izrael fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” /4Móz 6,22-26/
Az „ároni áldásként” ismert sorok a legősibb és legismertebb áldást hozzák elénk a Bibliából, melyet istentiszteletek végeztével gyakorta használunk. Olyan ez az ige a Szentírásban, mint egy gyökér: talajt, alapot, irányt mutat, erőt, biztonságot sugároz. Egyénileg is, de sokkal inkább közösségbe vonja az embert, hiszen Izrael fiait népként szólítja meg, a nép egésze számára közvetíti az Isten áldását. Isten mindig így tekint ránk: nem magányos harcosként, aki a hitét partizánakcióban éli meg, hanem közösségekbe plántál bennünket. Családba, nemzetbe, gyülekezetbe, anyaszentegyházba – melynek mindnek élvezhetjük áldásait, és egyenként hallhatjuk szolgálatra hívó szavát. Fontos, hogy az ember ezeket a kötelékeket ápolja, zsinórmértékként szem előtt tartsa őket. Azért, hogy ne vesszen bele a határok nélküli embertömeg masszájába, amit globalizációként kergetünk; a hitetlenséget dicsőítő pogány divatok kísértésébe. Fontos, hogy legyen identitása – mai, divatos szóval élve. Hogy emlékezni tudjon az ősök hitére, hogy ápolni tudja az örökségül kapott hagyományokat, hogy ne csak általánosságban mondja: tartozom valahová, hanem biztos, fix, lelki tájékozódási pontokként tudja meghatározni, gyermekkorától fogva: itt van az én helyem. Hogy vallhassa: ide született. Hogy egyházának tagjaként egy életen keresztül megtapasztalhassa, mekkora erőforrást jelent együtt magasztalni az Urat, együtt könyörögni a kegyelemért. Ahogyan a szép hitvallást hittanos gyermekkel meg szokták tanítani, és aztán egy életen keresztül öntudattal jó vallani és jó visszahallani: „Én református magyar vagyok, amíg élek, az maradok, megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom.”
Uram, köszönöm, hogy lélekben jól körül tudom határolni önmagam, kétely nélkül vallhatom, hogy mely közösségeimet kaptam kezedből. Minden közösségemhez kaptam tőled megtartó gyökereket, védelmező határokat. Áldásaikért légy áldott!
Ámen.
