Tibor
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” (1Kor 15,19-20)
Az tudja csak megragadni hittel a feltámadás kérdését, aki meghalt a bűn számára, meghalt a világ számára és meghalt az ördög számára. Mit jelent ez? Azt, hogy ha meghaltam valaminek a számára, akkor az rajtam semmit nem követelhet. Bármilyen adósságom van, ha meghaltam, rajtam nem követelhetik. Mert hiába is követelnék egy halott emberen az adósságát. Az most más kérdés, hogy a valóságban van örökös, és az bizonyos értelemben felelős azért az adósságért. De azért gondoljuk csak meg, hogy ha meghaltam valami vagy valaki számára, akkor az azt jelenti, hogy annak beleszólása, irányítási lehetősége nincs az életemre nézve. A feltámadás biztosítéka Jézus Krisztus. Sőt, Ő maga azt mondja, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25) Nagyon világos beszéd ez. De tovább mehetünk és mondhatjuk azt is, hogy Jézus Krisztus nemcsak biztosítéka és nemcsak bizonyítéka, hanem prototípusa a feltámadott embernek, mert hasonló lesz a feltámadott test a feltámadott Jézus testéhez. Fontos a hívő élet öt pillére, amire építeni lehet a hitünket:
1/ napi Bibliaolvasás, -tanulmányozás
2/ imádkozás
3./ Krisztusban hívőkkel való testvéri közösségbeni együttlét
4./ az Úrvacsorával való élés
5./ szolgálatban való munka
Ezek közül, ha hiányzik valamelyik, vagy egyik nagyon megnő és a másik hanyagolódik, nincs növekedő hitélet.
Úr Jézus Krisztus! Oly jó ezt az igét olvasni, hogy Te vagy a feltámadás, és az élet, mégis ha szüntelen nem Benned vagyunk, Reád nézünk és nem Érted élünk, akkor elbizonytalanodunk. A világ szüntelen támad. A Te Szentlelked segítségül hívása által, a hozzád való kiáltásban van lehetőségünk a megtartatásra. Kérlek Téged Uram, munkáld a szívemben ezeket, hogy növekvő, gyümölcstermő hitéletem legyen.
Ámen
