Tibor
Jézus így felelt a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,43
Egyetlen ember van a nagypénteki sokadalomban, aki hangos szóval tesz hitvallást Jézusról, pedig a legkevésbé tőle volt várható, ez az egyik lator. Vajon miért tudja abban a sokaságban egyedüliként megvallani Jézust királyának ez a bűneit tekintve senkinél sem különb lator? Nem másért, mert neki megbocsáttattak már a bűnei: ő hitte, hogy amikor a mellette haldokló Jézus kínzóinak bűnbocsánatért imádkozik, akkor az ő bűneinek bocsánatáért is imádkozik. Ő hitte, hogy Isten meghallgatja ezt az imádságot, a mennyei Atya meghallgatja Jézus szószólását minden bűnösért. Ez a lator csak bűnei bocsánatának bizonyosságával a szívében lett képes arra, hogy Jézust királyaként szólítsa meg a gúnyolódó sokaság füle hallatára, és kegyelmet kérjen tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” És Jézus ennek az embernek, aki a nagypénteki sokadalomban egyedül vallja Őt királynak, rögtön így válaszol: „Ma velem leszel a paradicsomban!”
Egy áldott életű keresztény haldoklott, és valaki érdeklődött életének titka felől. A haldokló hívő így fogalmazta meg válaszát: „Életem titka az, hogy sohasem mondtam nemet Krisztusnak.”
Jézusom! Te, aki a szívek és a vesék vizsgálója vagy, előtted nincsen titok. Fontos a keresztyén emberi magatartás, mennyire figyelünk egymásra, mennyire vagyunk egymás segítségére. Te minket egymásért is felelősséggel bíztál meg, kötelesek vagyunk, főleg az életünk megélésével elsősorban, de szóval, szívvel is bizonyságot tenni Rólad. Indítsa Szentlelked a szívünket engedelmességre.
Ámen
