Tibor
Adjad, fiam, a te szívedet nékem… (Példabeszédek 23,26)
Emlékszünk-e arra a pillanatra, amikor megismerkedtünk párunkkal? Sokaknál ez már régen volt, de azt a pillanatot valószínűleg nem felejtjük el, amikor megmondtuk annak, akit szeretünk, hogy mi tölti be a szívét, és azt kértük, hogy ossza meg velünk az életét. Tegyük fel, hogy így válaszolt volna: „Igen, megpróbálom. Én szeretnék veled élni és küzdeni, és a magunk és gyermekeink számára mindent olyan jól végezni, amennyire erre képes vagyok. De kezdettől fogva légy tisztában azzal, hogy mást szeretek. Nélküle nem tudok élni.” Mit szóltunk volna, ha ilyen választ kapunk? Bizonyára elállt volna a lélegzetünk, és mikor egyáltalán szóhoz jutunk, ezt mondtuk volna: „Nem az a szándékom, hogy házvezetőnőt vegyek magamnak. Arra kérlek, légy a feleségem. Nem a segítségedet, hanem a szívedet kérem, mint ahogy én is a szívemet adtam neked.”
A mennyei Vőlegény sokszor kap ilyen választ, amikor szegény és bűnös földi menyasszonyát meg akarja nyerni. Sokan így válaszolnak: „Igen, én neked akarok szolgálni. Templomba akarok járni, a Bibliát olvasni és a gyülekezeti munkában is részt akarok venni. Ezeket valóban meg szeretném tenni, amilyen jól csak tudom. De - bocsáss meg, - én a világot szeretem, és nem tudom elképzelni, hogyan élhetnék úgy, hogy ne szerethessem azt. De ez ne nyugtalanítson. Semmit sem fogok elmulasztani abból, amit tőlem megkívánsz. És ha megfeledkeznék róla, csak mondd meg nekem és akkor mindjárt komolyabban veszem a vallást.” Igen, így válaszolnak neki nemzedékről nemzedékre, és még azt is gondolják, hogy ez az "értelmes" istentisztelet. De a mennyei Vőlegény nem kér téged sem erkölcsi teljesítményekre, sem vallásos kiszolgálásra, vagy egyéb szertartásokra. Csak egyetlen dolgot kér tőled: Add nekem a te szívedet! Ha Isten nem kapja meg a szívünket, akkor nincs szüksége a mi vallásos szertartásainkra és vasárnapi erőltetett templomba járásunkra, imádságainkra sem. De ha megkapja szívünket, akkor mindent értékel, amit érte vagy embertársainkért teszünk, mert akkor mindez a szeretet szabad akaratából és hálából történik.
Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)
Drága Urunk! Mindenekfelett köszönöm, hogy Te nem csak a szívedet adtad a mi bűnös életünkért, hanem az egész drága isteni életed, tested-lelked. Megtöretett érettünk ott a golgotai kereszten és nem sajnáltad önmagad, nem forgolódtál magad körül. Tetted a mennyei Atya iránti imádatból, és irántunk való irgalomból mindezt. Az újonnan született hívőnek sem kérdés ez, hogy Te kéred ebben a drága igében: Adjad fiam a Te szívedet Nekem , ... és mondod tovább is, és a Te szemeid az én útaimat megőrizzék. Csak ezzel a második részével megértve megy a teljes odaszánás és van meg a bizalom. Amíg nem voltam csak vallásos úgy gondoltam, hogy a vasárnapi istentisztelet, a napi elkapkodott imádság, az emberi jó cselekedett, igazán elégedett lehet az Isten velem. Ma visszanézve, pirul az arcom és szégyen fog el, az ostobaságom, gőgöm, az önelégedettségem miatt. Még is imádlak azért a hűségért, amiben formáltál, vártál reám, elengedtél, hagytad, hogy összetörjem magam, és újra szólítottál. Mert ha Neked terved van az életemmel, Téged nem befolyásolnak azok, akik keresztülnéznek rajtam, és semmire sem becsülnek. Olyan jó az a bizonyosság, hogy ki tudom mondani: hogy mindenkit, és mindent hátrahagyok, nem kell más csak a Jézus Krisztusban megnyert, megígért Örök élet, de ez mindenáron!
Légy érte áldott. Ámen