Tibor
"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint..." (Zsoltárok 1,1)
Az első zsoltár kezdetén arról van szó, hogy mit nem tesz a boldog ember. A boldog ember nem jár a bűnösök tanácsa szerint, akkor sem, amikor tanácsok egész özöne árasztja el az életét. Nem kell ugyanis a tanácsokat kikérni, könyvekben kutatni őket, vagy messze földre elutazni értük: a bűnösök tanácsai körülöttünk vannak, kísértés formájában bennünk is. Nap mint nap szembesülünk ilyen tanácsokkal: tedd ezt, használd ezt, vásárold meg ezt, mondd ezt, gondold ezt. A felelősségünk azonban ott kezdődik, hogy ezek szerint a tanácsok szerint járunk-e, vagyis: megfogadjuk-e őket, gondolkodás és kritika nélkül azonosulunk-e ezekkel a tanácsokkal. Hiszen tudjuk, hogy csak az a tanács ér valamit, ami mozdít valamit az életünkön, elkezdünk aszerint járni. Talán voltunk már úgy, hogy valakinek adtunk egy tanácsot, meghallgatta, elfogadta, meg is köszönte, de amikor a tettek mezejére kellett lépni, akkor nem úgy cselekedett. Tudatosan vagy tudattalanul, de egy másik tanácsot fogadott meg. Talán a bűnösök tanácsát. Talán valaki bölcsebb tanácsát. Talán a saját vágyaira hallgatott. Nem az számít, hogy hány tanácsot hallgatunk meg, hanem csak az az egy számít, amely szerint eljárunk. Boldog az az ember, aki a bűnösök tanácsára nem mozdul meg, nem indul el.
Az imádságban csodálatos kicserélődés történik: Isten akaratát a magunk akaratává tesszük, s ezzel a magunk akaratát teljes lendülettel az Isten akaratának a szolgálatába állítjuk. Nem mi adjuk tudtul Istennek, hogy mi mit akarunk, mert azt ő úgyis jobban tudja, hanem azt tanuljuk meg, hogy Isten mit akar tőlünk. (Ravasz László)
Urunk, Istenünk! Kéretlen tanácsadók egész sora igyekszik befolyásolni az életünket. Kérünk, vezess minket arra, hogy csak a te egyedül helyes tanácsaidra figyeljünk, és azok szerint járjunk. Adj bölcsességet, hogy ezeket megtaláljuk, megértsük és megfogadjuk. Jézus Krisztusért kérünk!
Ámen
