Tibor
Mondom néktek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. (Lukács 12, 8-9)
Azzal, hogy ha valaki az Úr Jézusról vallást tesz, nem kisebb feladatot teljesít, mint az életmentés áldott feladatát. Ezért születtünk, ezért élünk, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez a küldetésünk lényege, mert mi már megismertük Megmentőnket, Aki másokat is menteni akar és ebben a munkában minket is fel akar használni. Nem kisebb a küldetésünk, mint az, hogy nekünk, ma élő hívőknek kell megismertetnünk kortársainkkal az élő, feltámadott Krisztust. Ez a legnehezebb, a legtapintatosabb, de egyben a leggyönyörűbb feladatunk is. Ma még vallást tehetünk az Úrról, de mi tisztában vagyunk azzal, hogy ezt csak Isten Lelke által felkészítve tehetjük, ha Ő már: „ … késszé és hajlandóvá tett arra, hogy ezentúl Őneki éljek!” Heidelbergi Káté, 1 kérdés. Isten Szentlelke indít minket az embertársaink megmentésére, mert szánalmat ébreszt szívünkben az elveszettek iránt.
De hogyan lehetünk alkalmasak erre az áldott feladatra? Aki Isten Szentlelke által az újjászületés csodálatos változásán átment, az nem lehet többé „néma keresztyén”. A megtért embernek megnyílik a nyelve az Istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk ugyanúgy, mint az első hangos imádságunkra.
Tudjuk, hogy aki Jézust szégyelli-e földön, azt Ő is szégyellni fogja majd az Atya előtt. A vallástétel nem lehet senki számára kötelező, de ne essünk az elhallgatás bűnébe, mert ez szörnyű tiszteletlenség az Úrral szemben. Tudjuk-e, merjük-e így vállalni a Megváltónkat, Aki életét áldozta értünk a kereszten? Ne okozzunk Neki fájdalmat, ha szeretjük Őt.
A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)
Az a legnagyobb öröm számomra, amikor a drága megváltó Krisztusomról, az Ő szabadításáról tehetek vallást az emberek előtt. Elmondhatom, hogy milyen sok áldást kaptam, milyen mélységekből, milyen bűnös szenvedélyből vont ki. Azt sem elhallgatva, hogy ez az út igen is sokszor mélységben, sok fájdalomban és sok próba alatt ment és megy végbe. Mégis teljes szívvel, hittel megvallva semmiért sem cserélném el ezt a Veled való kapcsolatot Uram. Köszönöm ezt az életet már itt a földön és vágyva vágyom szívemben a reménységgel, hogy egykoron az örök életben részesíts!
Ámen
