Tibor
Csak én tudom, mi a tervem veletek… (Jer 29:11)
A kovács, amikor egy vasdarabot a kezébe vesz, már látja maga előtt, hogy mit akar belőle kiformálni. Ehhez azonban meg kell olvasztania, újra kell öntenie, hogy eltávolítsa a karcolásokat, kijavítsa a repedéseket, betöltse az üres helyeket és megtisztítsa a szennyeződéstől, míg valami, ami korábban haszontalan volt, értékessé lesz. Az izzó, képlékeny vasat kemény ütésekkel formálja, végül pedig hideg vízbe meríti, hogy megszilárdulva használható eszközzé váljon. Ugyanígy tesz Isten velünk is. Ha éppen az üllőjére helyez, legyünk hálásak érte, hogy úgy gondolja, még megéri foglalkozni velünk.
A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)
Drága Úr Jézus! Köszönöm, hogy még úgy találtad, hogy velem is megéri még foglalkoznod. Hála és dicsőség Néked, hogy nem vetetted el a Te teremtményedet, hanem formálsz és tanítasz a Veled való járásban, engedelmességben. Imádlak a hűségedért.
Ámen
