Tibor

 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” (ApCsel 8, 26)

         Az Úrral lenni – ez a tanítványi élet egyik jellemzője, a másik pedig úgy hangzik, hogy küldetésben lenni. Hiszen Jézus nem azért választotta ki a tizenkettőt, hogy vele legyenek csupán, hanem azért is, hogy utána elküldje őket, hogy hirdessék az Igét. Nem önmagunkért vagyunk keresztyének. Ettől sokkal több a feladata a keresztyén embernek. Ha csak úgy „elvagyunk” a hitünkkel, az kevés. Jézus célja nem az, hogy örüljünk a hitnek és senki mással ne foglalkozzunk. Nem az a cél csupán, hogy megmeneküljünk a kárhozattól, hanem az is, hogy másokat megmentsünk. Persze nem mi vagyunk a megmentők, hanem Krisztus, aki ebben is használni akar bennünket. Ébredj, és töltsd be küldetésed! Egy lélekért se érjen vádja bennünket, hogy miattunk nem látta meg Őt…

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

Uram! Köszönöm, hogy engem is megmentettél. Tudom, ez rám felelősséget ró azok felé, akik még a kárhozat mocsarába süllyedve mit sem sejtenek arról, hogy nincs örök életük. Használj engem a lélekmentés munkájában! 

Ámen