Tibor
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. (Zsolt 90,4)
Mi előttünk, emberek előtt ezer esztendő óriási idő. Ezer évvel legfeljebb nemzetek életét mérjük. A mi nemzetünk is nemrég múlt ezer éves és mennyi minden történt ez idő alatt. Isten előtt azonban másként állnak a dolgok. Ezer esztendő előtte csak annyi, mint a tegnapi nap. Sok mindent meg kell tanulnunk ebből. Meg kell tanulnunk azt, hogy magunkat, életünket, bajainkat, szenvedéseinket, küzdelmeinket bízzuk teljesen az Úrra. Ha valami nehéznek, hosszúnak tűnik előttünk, ne zúgolódjuk, mert Isten előtt az nagyon rövid idő csak, és áldásul tudja azt is felhasználni életünkben. Egyik ismerősöm hosszú éveken át munkanélküli volt. Nem volt könnyű a helyzete. Anyagi szükségben voltak, nem tudta mit hoz a jövő, egyik napról a másikra éltek. Sokszor teljesen elcsüggedt, és nem értette miért kell ennek így lennie. Egyre nehezebben telt az idő, már azt gondolta, hogy nem lesz vége ennek a helyzetnek soha. Szinte a hite is megingott Istenben. De egyszer mégis csak lett munkája, Isten kimentette abból a helyzetből. Milyen más lett előtte minden. Az a sok küzdelem, az a sok nélkülözés milyen rövidnek látszott utólag és megértette, hogy „áldásul volt a nagy nyomorúság” számára.
Isten meg akar tanítani arra bennünket, hogy ne zúgolódjunk semmi miatt, hanem jegyezzük meg az Igéket: „Akik az Istent szeretik, azoknak minden javokra van.” (Róma 8,28) Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra (2Kor 4,17-18)
Vannak, akik sohasem fogynak ki a panaszkodásból, és vannak, akik sohasem fogynak ki a magasztalásból.
Uram! A Te időd másképpen telik. Bölcs szívre van szükségem, hogy ne a saját, önző irányomból tekintsek naponta arra, ami körülvesz és engem ér. Tudom, minden a javamra van. Segíts ezt a nyomorúságok idején is komolyan vennem.
Ámen
