|
A megszégyenítő alázat
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. (Mt 5,44)
A 18. században a svájci Bern kantonban üldözték a mennonitákat. Egy vad diákcsapatnak abban telt öröme, hogy egy öreg mennonita háztetejéről a zsindelyt leszedjék.
A zajra felébredt az öregember és szétnézett. Ijedten látta, hogy födél nélkül hagyták. Mit tehet ilyenkor Isten embere? Szívében felháborodva, de Mestere példáját követve, imádkozva visszavonult, és arra kérte feleségét, hogy készítsen jó reggelit, mert munkásokat kapnak. Mikor a reggeli elkészült, kiszólt:„Eleget dolgoztatok már, éhesek lehettek, gyertek be egy kis szerény reggelire.” A fiúknak tetszett a dolog és bementek. Étkezés előtt az öreg mennonita hangosan imádkozott, olyan szeretettel és bensőségesen a fiúkért, hogy szívük egészen meglágyult, lelkiismeretük felébredt és nagyon szégyellték, bánták tettüket. Étkezés után felmentek a tetőre, és ahogy tudták, helyrehozták.
Uram! Köszönöm, hogy szeretsz és megmutatod, hogy mindenkivel kapcsolatban ez az egyetlen helyes viszonyulási mód. Még az ellenségeimmel szemben is. Adj erőt ahhoz, hogy tudjak szeretni mindenkit személyválogatás nélkül, még a nekem ártókat is. Jézus nevében.
Ámen
|
