Tibor
Ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3:14)
A tudósok bementek egy középiskolába azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják mennyire motiválhatók a tanulók a jutalmazással. Amikor bementek egy osztályba a következőt mondták: - Egy választást kínálunk ma nektek. Mindenki kaphat tőlünk most egy tábla csokoládét, amit azonnal megehet, ha akar, de haza is viheti, ha úgy gondolja. Aki viszont úgy dönt, hogy nem kéri most a csokit, az később, amikor végez az iskolával, ezer dollárt fog kapni. Hogyan döntötök?
A diákok 99 százaléka az édességet választotta. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért, azt válaszolták, hogy nem bíznak abban, hogy valóban megkapnák az 1000 dollárt az érettségi után. Vizsgáljuk meg, hogy mennyire hosszú távúak a céljaink! Bízunk az Úrban, az Ő ígéreteiben? Idő kell ahhoz, hogy a mészből márvány, a gipszből alabástrom legyen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a hitben élők mindent másképpen láthatnak. A céljaink is távolabbra mutatnak, mint majdani halálunk pillanata. A tieid vagyunk még a halálban, sőt azután is. Mennyei céljaink vannak, és ezért nem szeretnénk a bűn ideig-óráig való csábításának engedni. Erősíts ebben is minket Urunk!
Ámen
