Tibor
Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem... (Márk 10,21)
Nincs olyan őszinte ember, akinek ezt olvasva ne futna végig a hideg a hátán. Valamit mindannyian érzünk: most mit is kell tennem? Eszünkbe jut Szent Ferenc, aki ez alapján hagyta ott Assisi-i otthonát. Mentegetjük magunkat: azért én nem vagyok olyan gazdag. A szomszédnak több van. Meg Magyarország igazán nem a leggazdagabb ország, hol vagyok én... Különben is annyit adakozom... Mondjuk a magunkét, és ezzel nem vesszük észre, ugyanabba a csapdába esünk, mint ez az ifjú. A pénz, a vagyon felől értelmezzük ezt a mondatot.
Pedig Jézust nem érdekelte a pénz. Neki mindegy volt, hogy mije van ennek az embernek. Gondolja valaki, hogy Jézus el akarja szedni azt, amit összedolgoztunk!? Ez az anyagias szemléletünk az, ami miatt elkezdünk a pénzről gondolkodni e mondat hallatán. Kuporgatásainkat tükrözi vissza, ezt a pénzéhes létünket, hogy magyarázkodunk, de nem ez a lényeg!
Jézus bizalmat kér ettől az embertől. A mi világunk igazán a gazdag ifjú világa. Kösd be a biztonsági övedet, biztonságos befektetésre tedd be a pénzed, amit persze a bankban biztonsági őrök vigyáznak. Végezz biztonsági mentéseket a biztonságos védelemmel ellátott számítógépen! És a legkeményebb elvárás, hogy még a halálod utánra is biztosítsd be a családod. Mert milyen apa az, aki bármikor meghalhat, és netán itt hagyja a családját a semmiben? Biztonság és biztonság mindenhol.
Jézus kérése ma hozzánk ez: bizalom. El merjük-e engedni a (ál)biztonságunkat a bizalomért? A biztonsági kínálat mindig az ember félelmére apellál. Az a fiatalember igazából tele volt félelemmel, mert az ember megijed néha magától is: "Nem lesz erőm", "Nem fogok kitartani", "Egyedül maradok", "Mi lesz velem?"... félek... A félelem nem engedi meg a bizalmat. Ugyanakkor a félelem egyfajta vágy is. Ha például félünk attól, hogy becsapnak, akkor ezt érdemes átalakítani így: Vágyom arra, hogy őszinte légkörben éljek. Ha félünk attól, hogy egyedül maradunk, akkor vágyunk a közösségre. Ha ki tudjuk bányászni valamiképpen a szívünk mélyéről a vágyainkat, akkor jó döntéseket tudunk hozni. Mert ezek már a bizalomról szólnak. Jézus mindig kézzelfogható, valóságos és konkrét volt az emberekkel. "Mit akarsz?" "Mire vágysz a lelked mélyében?" "Tedd meg!" "Gyere, kövess!" A bizalom útja ez a fajta kibontás. Formáljuk hát át a félelmeinket a visszájára, vágyakká, és halljuk meg Jézus szavát! Adja Isten, hogy legyen bátorságunk az Ő bizalmába kapaszkodni. A Hit nem erőlködés, hanem magunk odaengedése Annak, Aki szeret minket, Annak, Aki Egyszülöttét értünk a halálba adta.
Bízom benned, Uram Jézus, Benned bízom egyedül. Köszönöm, hogy mindig, minden körülményem közepette bízhatom benned. Nyugalmam, békém forrása csak te lehetsz.
Ámen
